Babona

Már elmúlt éjfél, amikor a kis 9 éves unokahúgom a színes konfettit söprögette össze. Nem álltam meg szó nélkül: egész évben takarítani akarsz? Tedd le azt a söprűt gyorsan! Persze a lényeg neki nem a söprés volt, hanem az összegyűlt kupac amit újra feldobhatott. Akkor hát mit is fog csinálni egész évben? Rendet vagy rendetlenséget?
Némileg határozatlan vagyok most én is, a fejem kissé sajog , a gyomrom is ég, enyhén szédülök, de a rumli az elég nagy. Nem vészes, 10-es skálán olyan 5-ös, mégis zavar. Neki állni viszont -tekintettel az állapotomra- annyira nincs kedvem. Akkor most vegyek erőt magamon és egész évben flottul megy majd minden vagy inkább ne, mert akkor egész évben takarítónő üzemmódban leszek?!
Talán nem vagyok még eszelős módon babonás, mégis belém rögzült néhány. Végülis a fekete macska sem mindegy hogy jobbról vagy balról megy át előttem, vagy például, hogy melyik tenyerem viszket, melyik könyökömet ütöm be és megfogom-e utána. Bár én mostanában már nem fogom meg, olyan ritkán nyitja ránk vendég az ajtót, hogy nem bánom ha váratlan is! A só ha kiborul, mindíg átszórok a jobb vállam fölött bal kézzel három csipetet, mert nem szeretem a veszekedést.
Lencsét is főztem, biztos ami tuti alapon és szárnyast sem eszünk; a szerencse mindig jól jön.
Babonák ezek? Vagy inkább szokások? Egyáltalán honnan jönnek? Átvesszük a szüleinktől és továbbadjuk a gyerekeinknek? Vagy csak hinni szeretnénk valami felsőbb erőben ami befolyásolja a szerencsénket?

Asszem összepakolok minimálisan, befogom a lányokat is (hátha!) , aztán megmelegítem a tegnapi lencsét az ebédhez!