Biztonság

1 éves lánykám tipikusan az a gyerek, aki miatt kitaláltak olyan dolgokat, amiken a 4 éves lánykám pici korában Apival potyogó könnyekkel, visítva röhögtünk a bababoltokban.

Például a kutacsvédő bukósisak! Na, ezen hónapokig nyerítettünk, mert ki az a túlféltő szülő, aki bukósisakot ad az éppen járni tanuló gyerekére otthon?!
Nos, amikor az 1 évesem járni tanult, bizony elkélt volna az a bukósisak. Valami remek érzékkel tudott minden egyes alkalommal a fejére esni. Máig megvan ez a jó szokása, talán túlságosan orrnehéz lehet….

A másik a biztonsági fiókzár. Ezt megint csak egy fölösleges dolognak tartottuk, hiszen mindent el lehet pakolni 1 méter fölé arra a kis időre! Ha meg egyszer odacsípi az ujját, akkor nyílván legközelebb majd vigyázni fog! Ez megoldható is reményekkel teli lelkes amatőrként 1 gyerekkel, amikor még nem árasztja el a lakást a temérdek holmi, és a fiókokból nem ömlik ki minden és nemhogy 1 méter fölé, de sehová nem lehet már eltenni. Ráadásul az 1 évesem 128-adszor is képes ugyanolyan csalódottan és keservesen sírni, ha becsípi az ujját, mint a legelső alkalomnál. Nem emlékszem, hogy a 4 évesem is ennyire feledékeny lett volna, igaz,  nem ez az egyetlen dolog, amire nem emlékszem és ugye nem hasonlítgatunk, mert az a szakirodalom szerint tilos! (Bár szerintem ember nincs a Földön, aki ne hasonlítaná össze a gyerekeit adott szituációkban.)
Mivel mindkét elméletem megdőlni látszott, ezért alkalmaztunk 1 darab fiókzárat. De vagy mi nem vagyunk eléggé futurisztikus szülők, vagy a fiókzár nem volt az igazi, de végül szét kellett csavarozni a fiókot, mert még mi sem tudtuk kinyitni!

Lehet még kapni öntapadós szilikon sarokvédőt. Éles sarkokra (pl asztal, szekrény) lehet feltenni, így kissebb eséllyel szerez a gyerek maradandó sérüléseket.  Ezt én kimondottan hasznosnak találtam, még a 4 évesem babakorában, bár Api gondolkodás nélkül arconröhögött az ötletem hallatán.
Kipróbáltuk hát. Az eredmény: felragasztást követő körülbelül hatodik percben a gyerek szájában kötött ki. A kezével nehezen boldogult, ezért bevetette mind a 4 fogát a cél elérésében és boldogan, diadalittasan szorongatta a fogacskái közt a szilikon-bigyót.

Rá kellett jönnöm, hogy igazából semmilyen a gyerek biztonságát szolgáló tárgy nem helyettesít engem és még így sincs biztosíték rá, hogy nem ugrik az 1 évesem dupla cukaharát a kanapéról és nem eszik piros krétát szép csendben. Mert ezek a dolgok általában a másodperc törtrésze alatt történnek meg.
Persze zárt ajtók mögött tartom a tisztítószereket, a veszélyes szerszámokat és a gyógyszereket, de kár lenne lebecsülni a kisgyerekek találékonyságát, így jobb inkább lehetőség szerint résen lenni.
A mi lánykáinkra az a szabály, hogy ha két percnél tovább lapítanak egy másik helyiségben csendben, akkor érdemes hamar a körmükre nézni. A saját biztonságuk érdekében!