Még alig voltam 2-3 hónapos terhes a kistesóval, amikor már lázasan bújtam a szakirodalmat a testvérféltékenységről. Minden létező ezzel kapcsolatos oldalt, cikket, véleményt és tapasztalatot elolvastam, amire csak az időmből futotta. Megvettem továbbá a Testvérek féltékenység nélkül című könyvet, amiben remek gyakorlati tanácsok vannak képregényekkel illusztrálva az adott szituációkra. Api jól ki is röhögött miatta, hogy majd adott esetben csendre intem Őket, várjanak egy kicsit és lekapom a könyvet a polcról, fellapozom az adott szitunál, majd mosolyogva alkalmazom a tanácsot a -még mindig- csendben várakozó gyerekeken?! Nem vettem rossz néven, aki volt már terhes, tudja jól, hogy együtt jár vele a szita agy. Tényleg tök feledékeny voltam abban az időben… Összeségében azért bátran kijelenthetem, hogy alaposan felkészültem. És alaposan felkészítettem elsőszülöttemet is az új családtag jövetelére.
Egyetlen dologra azonban nem készültünk fel és nem is emlékszem, hogy olvastam volna ezzel kapcsolatosan bármit.
Mégpedig, hogy mi van akkor ha a kistesó féltékeny?! Mert nálunk bizony ez a felállás. Elsőszülöttem a legnagyobb szeretettel és -amúgy rá nem jellemző- gyengédséggel veszi körül a kistesóját születése óta. Ő viszont összevont szemöldökkel, babanyelven hablatyolva próbálja félrelökni a nagytesót, valahányszor az ölembe kucorodik, vagy közös játékot kezdeményez velem. Még szerencse, hogy a nagytesónak jó a humorérzéke és mulattatja a kis morcos tank ahogy morogva próbálja Őt felállítani a husikás kis kezeivel. Ma például rászólt, hogy “ne nézz olyan csúnyán, mosolyogj inkább, nézd így kell”: és két kezével összecsippentette két oldalt az arcát a szeme és a szája sarkában, amitől kistesónak ijesztő Joker vigyora lett.
Mostanában viszont egyre többet játszanak együtt, még ha a közös játék kimerül abban, hogy kézenfogva nekifutnak a konyhából a kanapénak és próbálnak rá egyszerre felpattanni, akkor is jó nézni az egyetértést és hallgatni a kacagást.
Másfél évesem szókincsében megjelent a “mám!” azaz nem! és ezzel együtt az önálló vélemény kinyílvánítása is eléggé egyértelmű. Például:
-látom, hogy álmos vagy, menjünk csicsikálni!
-Mám!
Vagy: -Segitek kanalazni, már a fél tányér kaja az öledben van!
-Mám!
Olyan ellentmondást nem tűrően tudja mondani , a fejét félre fordítja, a vállát kissé felhúzza és még az alsó ajkát is biggyeszti hozzá nyomatékosítva a határozottságát, hogy inkább nem vitázok vele.
4,5 évesemnek van egy kedvenc játéka: labdát dobálunk egymásnak és neveket sorolunk, vagy meseszereplőket, gyümölcsöket, járműveket, stb. Az veszít, aki a végén már nem tud többet mondani. Ma az az ötletem támadt, hogy váltsunk asszociációkra. Például: nyaralás – tenger -sós – pattogatott kukorica – mozi….stb. Meglepően jól ment neki és nagyon élvezte.
Nagyon hiányzik már a jó idő, hogy kiszabadulhassunk a négy fal közül, olykor úgy érzem kifogyok lassan az ötletekből.
Másfél évesemnek pedig ideje lesz keresnem valami összejövetelt ahol a saját korosztályában és súlycsoportjában is szocializálódhat. Gondolok itt valami éneklős- tornázós- zenélős baba-mama programra, ami egyébként eléggé távol áll tőlem, de nem is nekem kell szocializálódnom…remélem!
Egyetlen dologra azonban nem készültünk fel és nem is emlékszem, hogy olvastam volna ezzel kapcsolatosan bármit.
Mégpedig, hogy mi van akkor ha a kistesó féltékeny?! Mert nálunk bizony ez a felállás. Elsőszülöttem a legnagyobb szeretettel és -amúgy rá nem jellemző- gyengédséggel veszi körül a kistesóját születése óta. Ő viszont összevont szemöldökkel, babanyelven hablatyolva próbálja félrelökni a nagytesót, valahányszor az ölembe kucorodik, vagy közös játékot kezdeményez velem. Még szerencse, hogy a nagytesónak jó a humorérzéke és mulattatja a kis morcos tank ahogy morogva próbálja Őt felállítani a husikás kis kezeivel. Ma például rászólt, hogy “ne nézz olyan csúnyán, mosolyogj inkább, nézd így kell”: és két kezével összecsippentette két oldalt az arcát a szeme és a szája sarkában, amitől kistesónak ijesztő Joker vigyora lett.
Mostanában viszont egyre többet játszanak együtt, még ha a közös játék kimerül abban, hogy kézenfogva nekifutnak a konyhából a kanapénak és próbálnak rá egyszerre felpattanni, akkor is jó nézni az egyetértést és hallgatni a kacagást.
Másfél évesem szókincsében megjelent a “mám!” azaz nem! és ezzel együtt az önálló vélemény kinyílvánítása is eléggé egyértelmű. Például:
-látom, hogy álmos vagy, menjünk csicsikálni!
-Mám!
Vagy: -Segitek kanalazni, már a fél tányér kaja az öledben van!
-Mám!
Olyan ellentmondást nem tűrően tudja mondani , a fejét félre fordítja, a vállát kissé felhúzza és még az alsó ajkát is biggyeszti hozzá nyomatékosítva a határozottságát, hogy inkább nem vitázok vele.
4,5 évesemnek van egy kedvenc játéka: labdát dobálunk egymásnak és neveket sorolunk, vagy meseszereplőket, gyümölcsöket, járműveket, stb. Az veszít, aki a végén már nem tud többet mondani. Ma az az ötletem támadt, hogy váltsunk asszociációkra. Például: nyaralás – tenger -sós – pattogatott kukorica – mozi….stb. Meglepően jól ment neki és nagyon élvezte.
Nagyon hiányzik már a jó idő, hogy kiszabadulhassunk a négy fal közül, olykor úgy érzem kifogyok lassan az ötletekből.
Másfél évesemnek pedig ideje lesz keresnem valami összejövetelt ahol a saját korosztályában és súlycsoportjában is szocializálódhat. Gondolok itt valami éneklős- tornázós- zenélős baba-mama programra, ami egyébként eléggé távol áll tőlem, de nem is nekem kell szocializálódnom…remélem!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: