Színes golyók

Barátság.
Milyen érzékeny téma.
Egy bizonyos korban már nagyon sok baráttal rendelkezünk.
Régiekkel és újakkal egyaránt. És vannak emlékek. Sok barátság megfakulhat az idő múlásával. A közös emlékek mégis összekötnek. Ismerős az érzés, amikor egy régi barát egy régi emléket emleget fel és te csak bólogatsz, hogy “ó igen, emlékszem, fantasztikus volt,” de igazából fogalmad sincs a pillantról?
Neki valamiért bevésődött, neked viszont valamiért nem. De egész nap nem hagy nyugodni a gondolat és próbálod felidézni azt az időt. Valahogyan elő kéne hívni azt az emléket. Jobb lett volna bevallani, hogy nem emlékszel, akkor talán több részlet is kiderült volna és könnyebb lenne. Halványan megvan az emlék, de mégsem meghatározó. Vagy éppen nem az a momentum maradt meg emlékként, ami neki.
Nehéz eldönteni, hogy kinek mit jelentünk. Mennyivel egyszerűbb volt gyerekként, vagy fiatalon, gondtalanul és céltalanul. Kimondhattunk mindent, amit gondolunk. Megkérdezhettünk bármit a másiktól, anélkül hogy kellemetlen lenne. Semmi nem volt kellemetlen.
Megváltoztunk. Átalakultunk. Egyrészt ott van a példamutatás a gyerekeink felé, másrészt pedig nem volt választásunk, változni kell, mert így van rendjén. Viselkedünk. Modorosak lettünk. Azzá a masszává váltunk, amit az évek gyúrtak belőlünk, minden ami történt velünk, folyamatosan formálta, vàltoztatta a személyiségünket. Ahogyan hozzá tehet a nagy hömpölygő massza, éppen úgy el is vehet belőle.

Mint egy gyurmagolyó egy hatalmas, állandóan mozgó terepasztalon, ami csak gurul-gurul a többi színes gyurmagolyó között és minél többen veszik körül, annál több színt képes felvenni. Sebesen gurulnak a többiek is, amikbe útközben beleragad mindenféle szín, felvesz a miénkből is egy kicsit, ahogyan egymás mellé kerülünk. Gurulunk, ütközünk, színesedünk, miközben telnek-múlnak az évek és eljön az az idő, amikor szeretne a golyó kisodródni a pálya szélére, nem kell már a túl sok szín, talán mert magányos szeretne lenni egy kicsit, vagy csak magába fordulna, hogy megszemlélhesse a színeit.
De ahogyan a terepasztal szélének ütközik, leválik belőle egy adag, talán a saját alapszínéből is, hiszen már eltelt annyi idő, hogy megkeményedett, kiszáradt, képes lepattanni itt-ott. Így kerül felszínre néhány elfeledett árnyalat. Akkor úgy dönt, hogy újra elindul, de már lassan, komótosan. Már nem megy be közèpre, nincs kedve a tömeghez. Válogatós lesz, nem szeretne minden golyóval ütközni, sőt már kerülni is képes. Tudja, hogy milyen színek nem állnak jól neki. Képes különbséget tenni. Ösztönösen érzi, hogy merre guruljon, mely színekkel koccanjon. Lett neki önálló tudata, Ő már egy ilyen golyó. És ha egy szín mellett sokat időzik, elképesztő módon a színeik annyira összekeverednek, hogy szinte egységes lesz mindkettő. Vagy legalábbis nagyon hasonló árnyalat. Mégsincs két teljesen egyforma golyó a terepasztalon, mert így vagy úgy, lassan vagy gyorsan, de mindig gurulni kell. Nincs megállás, csak rövid pihenők a pálya szélén.

Szerintem valahogy így változtatjuk egymás személyiségét. A színes rétegek, foltok mind ott vannak mélyen összeolvadva az alapszínnel. Én egy terepszínű golyónak képzelem magam, csak semmi feltűnés. Az alapszín nem is tudom, hogy milyen lehetetett… Biztosan valami rózsaszín. Valami egészen halvány. Mégiscsak kislány vagyok legbelül ,nem igaz? Még akkor is, ha Attila lettem volna. Frankón, Anyám így mesélte: amikor megszülettem és a szülésznő megkérdezte tőle, hogy mi legyen a nevem, azt mondta: Attila.
Az lehetetlen! -mondta a bába-, hiszen kislány.
Ó- sóhajtott anyám, -magát hogy hívják, kedves?
Mariann. -szólt a szülésznő.
Így kaptam a nevem.
Köszönöm hát bábaasszony a gyurmagolyód darabkáját, az első lélegzetvételem mellé és köszönöm, hogy nem Brünhilda voltál! Meg Anyunak is, hogy nem pörögte túl a dolgot. Kiskoromban azért duzzogtam egy kicsit, főleg hogy a tesóm bezzeg Anyu nevét viseli. De azóta nekem is lett gyerekem, így már mindhármunk neve egységesen: Anyu. Már rég nem duzzogok. Sőt! Milyen vagány már, próbálom elképzelni a szülésznő arcát.
Éppen megfelelő így. Nem a név teszi a gyurmagolyó színét!