1.0Komolyan?!https://szabriann.cafeblog.huSzabriannhttps://szabriann.cafeblog.hu/author/szabriann/<p>Beszart a mikro a vendégházban. Vagyis megy, csak nagyon. Az van vele, hogy ha megnyomom a START gombot egyszer = 30 mp alatt melegítsd fel nekem légyszi a csészémben a vizet a nescaféhoz, akkor felcsavarja magát végtelenre. Azt se tudtam, hogy egy mikro egyáltalán képes ennyi ideig menni. Mármint órákig. De a kijelzője szerint képes. Szóval látom, hogy hiba van (ezt amúgy gyengébbek kedvéért jelzi is így: ERROR, okos kis gép ez, de csak kiírja, nem áll le, jó mégsem olyan okos), úgyhogy nyomok neki egy STOP-ot, de nem áll meg, csak pörög tovább. Jókészvan!<br />Felkeltem hát Api érdeklődését a dolog iránt azzal, hogy jöjjön, mert olyat mutatok, amit még sose látott. Ha azt mondanám, hogy szar a mikro, akkor nyugtázná egy "jó, majd megnézem"-el, ami annyit jelent, hogy egyszer talán, de lehet, hogy soha. <br />Api jön, kicsit csalódott, de azért akkurátusan nekiáll: csésze betesz, START gomb megnyom -hát megy ez-mondja, aztán mikro bekattan, Api STOP-ol(na), majd egy mozdulattal kihúzza és elbattyog. Hát jólvan mikro barátom, de legalább megpróbáltuk. Mondanám, hogy hiányozni fogsz, de hazudnék, sosem volt közöttünk túl erős a kötelék. Jó nekem a vízforraló is. Kisebb helyet foglal, kevesebbet zabál, túlzás voltál, na! Amíg így szabadkoztam a konyhai jószágnak, észre se vettem ,hogy Api visszabattyogott. Engedj oda- zökkentett ki a búcsúhangulatból, tettrekész arccal, kezében aprócska csavarhúzóval. Nézegette az ajtót, rajta a kijelzőt minden irányból, közben hümmögött, hogy: "aham", meg "ühüm" és végül "jjó"! <br />-Na most olyat csinálunk, amit még sosem! -jelentette ki, de mielőtt lefuttattam volna a tengernyi dolgot, amit mi még sosem csináltunk, már hozzá is tette csillogó szemmel: forrasztani fogunk!<br />-Jujj, de jó lesz! -feleltem, nem teljesen a kijelentéshez passzoló hangsúllyal.<br />Megint elbattyogott, én pedig fejben dobtam minden mást, amit aznapra terveztem, tekintettel a szakértelmünkre -vagyis az enyémre, ami nulla, Apiét nem ismerem, hiszen ilyet együtt még sosem csinàltunk. Meg külön sem. Én legalábbis biztosan nem.<br />Visszajött egy ilyen izével, ami úgy nézett ki, mint egy vezetékes csavarhúzó meg egy hajsütővas véletlen keresztezéséből származó értelmetlen tökömtuggyami. Be akarta dugni, aztán nevetni kezdett és felém tartotta: Idenézz! Ilyet se láttál még, ugye? <br />-Ööö... -fogalmam nem volt, hogy mit kell nézni- aham, mit is?<br />-hát nem látod? Nem villás a csatlakozó.<br />-Na jó, ez nekem semmit nem mond, haladhatnánk?<br />-Hát próbáld meg bedugni!<br />-Ok, nem tudom, biztos szar. Szerintem menjünk és vegyünk egy mikrot. Vagy ilyen vezetékes csavarhúzót, vagy mi ez...amit akarsz!<br />-Nem, dehogy! Van másik, csak mutatom, hogy ez milyen régi. Amúgy forrasztópáka, nem csavarhúzó. Ve-he-ze-he-tékes! -csóválta a fejét és kacagott.<br />-Aha! Akkor hozd a másikat (megint gazdagodtam egy tök fölösleges információval, de olyan lelkes volt, esküszöm, már kedvem támadt szerelni és hittem is benne, hogy megjavítjuk)!<br />Ezután egy rövid elméleti rész következett a rögtönzött műszerész-tanfolyamon, a probléma a következő: a START nyomógomb mögötti izé elfáradt, mert nem kattan, de ha szétszedjük a kijelzőt és hozzáférünk az izéhez (panel -na milyen vagyok? Leülhetsz, négyes!) utána kiveszünk egy másikat, amit úgysem használunk soha, (ilyen hatodik érzékes gomb)és betesszük a régi helyére akkor működni fog, mert az kattan.<br />Szóval Api levette a burkolatot, kiszedte a panelt, -ami ott lógott tovább, mert a vékony kis színes vezetékek nem engedték- és így álltunk neki a konyhapult sarkában lévő mikro tetején lógó kibelezett elektronikának ketten. Api meg én. Igaza volt, ilyet még tényleg sosem csináltunk. És mivel láttam, hogy mennyire szívesen csinálja, el is hessegettem azt a kb 300 másik dolgot, amit még szintén nem csináltunk -és csinálhatnánk helyette- egy szerda délután.<br />Három probléma merült fel:<br />1. A fényviszonyok megváltoztak, ahogy kezdett sötétedni.<br />2. A szemüvegem otthon pihent a dobozában.<br />3. Ezek a kattanó gombok a panelben mocskosul aprócskák!                +1. A forrasztópáka kurvaforró! <br />De mi ketten, a mindenre elszánt, önjelölt mikrojavítók találtunk megoldást (majdnem)mindenre! Formába lendültünk, faszán együtműködtünk és hatãr a csillagos ég!-alapon, csak úgy sziporkáztunk! Nem kellett ugyan választani, hogy a piros vagy a fekete vezetéket vágjuk el, de én elvágtam volna. Mindkettőt. Egyszerre. Az kurvaélet!<br />Jött a Kicsi a hintázásból, így Ő világított a telefonnal. Igaz, hogy leginkább árnyjátékozott a plafonon, de néha azért összejött. Továbbra se láttam jobban, de persze nem mentem át a szemüvegemért, hiszen mindjárt végzünk, meg amúgy is annyira benne voltunk, hát nem lehet csak úgy lelépni a legizgisebb résznél, amikor történelmet írtunk éppen. Kaptam egy fogót Apitól (saját szerszámom lett, ez azért nem kispálya!), így már nem a körmömmel kellett kihúzni a nagyon apró gomb nagyon apró tüskéit a kurvaforró panelből, miközben Api a másik oldalról melegítette, mert csak úgy jön ki. Mivel forrasztva van. Istenbizony megvilágosodtam! Aztán a másik gombot kellett bedugni a láthatatlanul kicsi előző gomb lyukain és odaforrasztani. Tiszta sor, nem? De! <br />Megcsináltuk! Mi ketten. Szerda délután. A fejemben zengtek is a győzedelmi filmzenék egymás után. <br />Ezután már csak a burkolatok visszahelyezése volt hátra (figyelitek milyen szakmai vagyok? Burkolatok visszahelyezese!), és a műanyag START gombot kellett rápattintani a helyére. Itt megint akadt egy sportszerű nehezítés: mivel egy kicsikét elmozdult a helyéről a panel és előrébb került, ezért a START gomb nem jól illeszkedett. De chö, mi az nekünk, egy műanyag START gomb. Egy kicsit lereszeljük a gomb hátsó tüskéit, aztán annyi! Az sem lehet bonyolultabb, mint a körömreszelés, nem igaz? Egy kicsit. Tudtátok, hogy a ráspoly tök máshogy reszel, mint a körömreszelő? Ottrohaggyonmegazannya! Azzal a ráspollyal a forgótányérján kéne indítani rajta egy hatodik érzékes programot, azt'volna szép tűzijáték...ha működne. <br />De az elgondolás jó volt, szóval elméletben tökjó szerelők vagyunk! Egyúttal megértettem, hogy miért zárnak be a szervízek sorban. Nincs az az óradíj, ami ezt a vacakolást megérné.<br />Szerintem nem bonyolítjuk túl. Az új mikro nem lesz hatodik érzékes, azt a gombot úgyse használtuk sose.</p>rich