1.0Komolyan?!https://szabriann.cafeblog.huSzabriannhttps://szabriann.cafeblog.hu/author/szabriann/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-151" src="https://szabriann.cafeblog.hu/files/2017/02/IMG_0728-300x188.jpg" alt="" width="300" height="188" /></p> <p>Jó régen történt. Szép tavaszi reggel volt. Az első igazán melengető nap abban az évben. El is tettem a bokacsizmámat és a kabátomat. Ráérősen keszülődtem: smink, frizura, szűk naci, csini felső, egy klassz magassarkú, és vékony kardigán. Már éppen ültem be az autóba, amikor széles mosollyal rám köszönt a szomszédasszony: <br />-Hová-hová ilyen csinosan?<br />-Jó reggelt! Munkába. -mosolyogtam vissza.<br />-Abban a lipityánkában?<br />-Igen (legyen az bármi is...), de rohannom kell, szia! <br />Menet közben az időjárás hirtelen meggondolta magát és a szikrázó napsütésből hatalmas zivatar kerekedett. Murphy-módra jó messze tudtam csak leparkolni az autóval, ezért mire beértem a munkahelyemre, alaposan bőrig áztam. Ahogy beléptem az ajtón, a kolleganőm végigmért, aztán rámvigyorgott: -Elkapott?<br />-El, hogy cseszné meg! Hé, Te vágod, hogy mi az a lipityánka?<br />-Persze! Az a szarrá ázott neglizsé, ami rajtad van! Mert?</p>rich