1.0Komolyan?!https://szabriann.cafeblog.huSzabriannhttps://szabriann.cafeblog.hu/author/szabriann/<p><img class="alignnone size-medium wp-image-138" src="https://szabriann.cafeblog.hu/files/2017/02/IMG_0718-300x224.jpg" alt="" width="300" height="224" /></p> <p>Elsőszülöttünk olyan 1 éves lehetett, amikor Szlovákiában jártunk egy kedves ismerősnél. Jó meleg nyári nap volt, gyermekünk boldogan lubickolt a fefújható medencében a barátnőm kisfiával az udvaron, amikor átjött a szomszédasszony. Kicsit beszélgetett a háziakkal, aztán fogta a két gyereket, hogy "Na gyertek csak velem szépen apróságok, veszek nektek btrfagyut!" Egy kicsit meglepődtem ezen a fene nagy közvetlenségen, de a barátnőm megnyugtatott, hogy csak a sarokra mennek a boltba, az Ő kisfiát rendszeresen elviszi, amikor itt vannak. Félve kerdeztem tőle, hogy az amit mondott, ugye nem túl fűszeres? Egyáltalan mi az? Valami speckó szlovák kaja? <br />Először csak nézett rám kerek szemekkel, látszott, hogy nem érti a kérdést, aztán leesett neki. Csapkodta a térdét a röhögestől, potyogtak a könnyei, percekig meg se tudott szólalni. Végül kinyögte: botrafagyó. Vágod? Bot-ra-fa-gyó. Még mindig hülyén néztem, akkor már a két kezével is gesztikulált: jégkrém, baszki! Pálcikás jégkrém. <br />Kevés alkalom volt az életemben, amikor hülyébbnek éreztem magam.</p> <hr /> <p> </p>rich