1.0Komolyan?!https://szabriann.cafeblog.huSzabriannhttps://szabriann.cafeblog.hu/author/szabriann/<div dir="ltr" style="text-align: left">Lehetett vagy 4-5 éves az elsőszülöttem, amikor közölte, hogy világgá megy. Valamit épp nem engedtem meg neki, ezért döntött így. Meleg nyári nap volt. Odakint szakadt az eső. Dühösen magára húzta aprócska gumicsizmáját, a pizsamára rávette az esőkabátot és elindult. Hallottam, ahogy döngenek a leptei a lépcsőn. Utána néztem a konyha ablakból. Tétován járkált a kertben, leült a hintára. Próbált felfelé nézni úgy, hogy ne vegyem észre. Kiálltam az ajtóba és lekiáltottam neki: adjak kapu kulcsot? Úgy csinált, mint aki nem hallja. Megcsapott a nyári zápor illata. Eszembe jutott az a nyár, amikor én indultam világgá.<br /><div><br style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px" /><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Nála kicsit nagyobb lehettem, elsős, talán másodikos. Szabolcsban nyaraltunk a nővéremmel, nagyanyám unokahúgánál. Valamin összeszólalkoztam Klaren nénémmel, és közöltem, hogy haza megyek. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Hová mennél, butus? Édesanyádék nincsenek otthon. -csilingelte mosolyogva, azon az erős, de végtelenül kedves, kissé rekedtes hangján. Tanárnő volt, gyönyörű szépen beszélt, a szavakat úgy ejtette, hogy azok gyöngysorként alakultak mondattá.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Akkor elmegyek világgá! -jelentettem ki, és már húztam is a lábamra a szandált.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-El ne menjél szép gyermekem! Hát mit felelek Édesanyádnak, ha majd értetek jönnek és téged nem talál?</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Nem érdekel! -morogtam az orrom alatt és a szandálom csatjával bajlódtam.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Értem. Ha menni kell, hát menj Lelkem! -mondta nyugodtan, és kiment a konyhába. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Nagy dirrel-durral neki indultam, a kaput bevágtam a hátam mögött és hátra se néztem. A házak majdnem egyformák voltak, mind földszintes es kocka. Az út nyílegyenes, sehol egy emelkedő, vagy lejtő, még kanyar se. A kerítések előtt mindenütt virágok, az ablakokban muskátli vagy petúnia, az árokparton porcsinrózsa, hatalmas összefüggő virágszőnyegként. Sok párkányon nagy dunsztos üveg, benne kovászos uborka, az ajtókon az a színes csíkokra vágott műanyag függöny, aminek nem igazán értettem a funkcióját. Az út porát hordta a nyári szél, mindenütt vöröses volt ott a föld. Volt egy jellegzetes illata azoknak a nyaraknak, amit én nagyon szerettem.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Az egyik ház előtt egy padon két néni tereferézett vidáman. Jó lett volna kikerülni Őket valahogyan, de két irány volt csak, előre vagy vissza. Ültek ott a virágmintás otthonkájukban, fejükön kendő, a szemük ragyogott a napbarnított arcukban. A lábuk körül kismacskák játszadoztak. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Hová-hová pesti kisleány? -kérdezte egyikük, ahogy közelebb értem. Fürkésztek mindketten, arcukon még több ránc jelet meg ahogy rám mosolyogtak.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Lesütöttem a szemem, a kismacskákat néztem inkább. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Ki leánya? -kérdezte a másik. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Klarenéknál nyaralnak, Marink kisunokája.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Marinké? Ó, hiszen még hasonlít is reá, micsoda egy rendes asszonyka ez a Klaren, még nyáron is rokon gyerekekre vigyáz, korrepetál, zongora órákat ad... -és lázas diszkurzusba fogtak, mindneféle neveket emlegetve. Leguggoltam és hívogattam a kiscicákat. Oda is gyűltek körém, a pihe-puha bundájukat átmelegítette a forró nyári nap. Néha felsandítottam a nénikre, kezdtem magam kényelmetlenül érezni, de ők rám se hederítettek. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Egyszer csak felállt egyikük. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Mit is mondtál, hová mész? -kérdezte tőlem kíváncsian. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Szégyelltem magam. Hogyan mondhattam volna el ennek a két néninek, hogy világgá megyek? Éppen nekik, akik látszólag mindenkit névről ismernek az egész Világon? Pláne, hogy attól a rendes asszonykától szöktem el...</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Felálltam, néztem a szandálomat, a vörös port rugdostam vele.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Csak a cicákhoz jöttem, -füllentettem- olyan aranyosak.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Hát a pogácsát szereted-e? -kérdezte amelyik felállt és bement a házba. Nyílt a konyha ablaka és kitett egy nagy tepsi pogácsát hűlni a párkányra. Tányérral a kezében jött vissza, rajta friss meleg, sajtos pogácsa illatozott. A kismacskák mind a lába köré gyűltek és dörgölöztek, nyávogtak. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">A kezembe nyomta a tányért. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Ezt vidd át Klarennek! Mondd meg, hogy Erzsók néni küldi. Aztán megvárd, míg kihűl, el ne csapd a hasad!  -azzal visszaült a padra és már fecsegtek is tovább, ügyet sem vetve rám.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Elindultam visszafelé, nem volt más választásom. Kezemben a meleg tányérral lassan baktattam, hogy minél később érjék oda. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Klaren néném a kapuban várt. Szélesen mosolygott, szép szabályos fogsora ragyogott,  kezét csípőre tette, hófehér fodros kötény volt rajta. Hosszú, vékony ujjainak vége mind bordó volt, biztosan befőzött valamit. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Nem kérdezett semmit, csak elvette a tányért a kezemből, fölé hajolt és a szemét lecsukva mélyen beszívta az illatát.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Erzsók néni.. -mondta kedvesen és a konyhába vitte.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Hátra mentem az udvarra. Hatalmas udvar volt, tele almafával. Az elejėben egy jó nagy fóliasátor. Előtte sorakozott egy csomó rekesz, tele paradicsommal. Gyuszi bátyja a hintaágyban pipázott. Amikor meglátott, elmosolyodott, odébb ült egy kicsit, hogy helyet szorítson nekem. Sokáig ültünk így egymás mellett.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-No, jössz-e velem reggel a piacra? El kell adni a paradicsomot. -törte meg a csendet.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">-Elmehetek. -válaszoltam egykedvűen.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">A konyhából kihallatszott a tányérok csörömpölése és ahogy a nővérem kacagott valamin Klarennel. Megjött Esztó, a lányuk. Nagylány volt hozzánk képest. Zongorázni kezdett, a Für Elise-t játszotta. Mindig azt játszotta és mindig elrontotta. És mindig újra kezdte. Szerettem volna bemenni, én is kacagni velük, de szégyelltem magam. Így csak ültem ott és vártam. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Végül kijött Klaren néném. -Menj kezet mosni szívem, vacsorázunk -csilingelte. Mondtad már Gyusza bátyádnak, hogy pogácsa is lesz? -rám kacsintott, a kezét a kötényébe törölte és felém nyújtotta. Én felálltam, megfogtam a kezét, Ő pedig magához húzott és szorosan átölelt. Sírni lett volna jó, de csak egy nagyot sóhajtottam. Akkorát, hogy nem csak a mellkasom, de a lelkem is könnyebb lett. </div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">A következő nyáron már nem mentem világgá. És az azt követőkön sem. Azután megszűnt a fólia. Fogytak az almafák. Egyre kevesebb volt már a kertben. Gyusza bátyám vágta ki könnyes szemekkel, azt mondta vége van. Mindennek vége van. Nem kell már a gazdaság. Semmi sincs már, amiben hinni lehet. Minden megváltozik.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px">Nem tudtam akkor ez mit jelent. Aztán eladtak mindent és Pestre költöztek a gyerekeik, unokáik után. Akkor én már középiskolás voltam. És hamarosan tényleg minden megváltozott.<br /><br />Elállt az eső. Komótosan lesétáltam a lányom után a kertbe. Még mindig a hintán ült. Lehajoltam hozzá és a kezemet nyújtottam felé. Ő tétován megfogta, én pedig magamhoz húztam és szorosan átöleltem.</div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px"><br /></div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px"><br /></div><div style="color: #454545;font-family: UICTFontTextStyleBody;font-size: 17px"><br /></div></div></div>rich