<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Komolyan?!</provider_name><provider_url>https://szabriann.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Szabriann</author_name><author_url>https://szabriann.cafeblog.hu/author/szabriann/</author_url><title>Nem vicces</title><html>Az elmúlt két hét híreitől valahogy elhagyott a humorérzékem. Elkeserítő, hogy egyre több ismerősömnek fordul meg a fejében, hogy legjobb lenne elhagyni az országot. Még ha igyekszem is távol tartani a gyerekeket a napi hírektől- azaz nem nézünk híradót, most épp az olvasott hírek sem éppen túl fényesek. Sokáig ki lehet zárni&nbsp; sok mindent, lehet szelektálni, lehet burokban élni, de amikor már személy szerint érintik az embert bizonyos dolgok, akkor egyre nehezebb nem tudomást venni róla. Nem fogom leírni a véleményemet, ez nem az a kávéház.&lt;br /&gt;Ha most lenne pályakezdő valamelyik lányom, elég nagy fejtörést okozna, hogy mire bíztassam, milyen pályára menjen. Mit tanuljon? Minek van jövője?! Bár ez még a jövő zenéje, minden esetre az is elgondolkodtató, hogy egyáltalán mire neveljem?!&lt;br /&gt;Arra a szépre, jóra, emberségre, becsületességre, őszinteségre amire engem is neveltek a szüleim, vagy pedig épp az ellenkezőjére, mert különben életképtelen lesz?! Egyáltalán hogyan kell &quot;rosszra nevelni&quot; ? Holnaptól hívjam Őket Genyókának és Ganékának? Ismertessem velük a jogaikat és bíztassam rá Őket, hogy bátran gyakorolják is a felnőttekkel szemben?!&lt;br /&gt;Az aggodalmam együtt nő a gyerekeimmel. Amíg pici babák voltak, egészen más dolgok miatt aggódtam. Ha vissza gondolok rá, olyan bagatelnek tűnnnek és egyben gondtalannak is tűnik az az idő.&lt;br /&gt;Érdekes ilyen aspektusból megközelíteni az életet. Az én életem, mégsem én vagyok már benne a főszereplő.&lt;br /&gt;Volt a tegnapi napnak egy momentuma, amikor köpni-nyelni nem tudtam. 4,5 évesem a 9 éves unokatesóval beszélgetett és jól láthatóan gondterheltek voltak. Mi a téma? -kérdeztem. Mindketten mismásolni kezdtek, végül kibökték: -Ugye nem lesz világháború?&lt;br /&gt;Totál elképedtem.&lt;br /&gt;Kiderült, hogy 9 éves unokatesó osztálytársa tette fel a kérdést az iskolában a tanítónéninek.&lt;br /&gt;Pfff, nesze neked hírmentes gyerekkor.&lt;br /&gt;-Nem! -válaszoltam. -Nem lesz.&lt;br /&gt;Ha jóra és szépre neveljük a gyerekeinket, akkor talán nem lesz.</html><type>rich</type></oembed>