![\"img_0697\"](\"https:\/\/szabriann.cafeblog.hu\/files\/2017\/01\/IMG_0697-300x225.jpg\")
Rohan\u00f3 vil\u00e1gunkban, amikor minden felgyorsult...blablablabla...bla...bla...
Most komolyan, az ilyen kezdet\u0171 mondatok ut\u00e1n van \u00e9l\u0151 ember, aki tov\u00e1bb olvas?
Pedig t\u00e9nyleg ezzel van \u00f6sszef\u00fcgg\u00e9sben, amir\u0151l \u00edrni szeretn\u00e9k, de igyekszem majd nem bealtatni az \u00e9rdekl\u0151d\u00e9st. Vagy szuny\u00e1lj egy j\u00f3t itt n\u00e1lam, a kis virtu\u00e1lis j\u00e1tsz\u00f3teremen, sz\u00edvesen l\u00e1tlak.
Sz\u00f3val az van ,hogy mindent akarunk, egyszerre \u00e9s r\u00f6gt\u00f6n.
Nemcsak kapni, hanem adni is. Meg megosztani. Ez nem felt\u00e9tlen\u00fcl rossz, csak \u00e9ppen ki\u00f6li bel\u0151l\u00fcnk a boldog v\u00e1rakoz\u00e1s pillanatait, elfelejt\u00fcnk v\u00e1rakozni . M\u00e9g a v\u00e1rakoz\u00e1si id\u0151re is van j\u00f3l bev\u00e1lt m\u00f3dszer\u00fcnk, kit\u00f6ltj\u00fck valamivel, \u00e9n pl emaileket t\u00f6rl\u00f6k a tel\u00f3mr\u00f3l, ha valahol v\u00e1rakoznom kell (ezt Apit\u00f3l tanultam), nincs is m\u00e1r csak 1876 db olvasatlan \u00fczenetem.
A gyerekek m\u00e9gink\u00e1bb k\u00e9ptelenek v\u00e1rni, mert j\u00f3l kiszolg\u00e1ljuk \u0151ket: vagy az\u00e9rt mert kicsi, mi meg tapasztalatlanok vagyunk, vagy pedig az\u00e9rt mert nagyobb \u00e9s hi\u00e1ba vagyunk tapasztaltabbak, belef\u00e1radunk a sok k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9sbe, megveszteget\u00e9sbe, zsarol\u00e1sba, \u00edgy n\u00e9ha ink\u00e1bb igyeksz\u00fcnk t\u00falesni dolgokon. J\u00f3, van aki \u0151sanya \u00e9s k\u00e9pes ak\u00e1rmeddig t\u00fcrelmes maradni, \u0151ket m\u00e9lyen tisztelem, sz\u00edvb\u0151l irigylem \u00e9s egy kicsit ut\u00e1lom is. Volt id\u0151, amikor \u00e9n is annak k\u00e9pzeltem magam, de azt\u00e1n megk\u00e9rd\u0151jeleztem az \u00e1llapotot, mert \u00fagy \u00e9reztem, hogy kicsit kezdek elrugaszkodni a saj\u00e1t szem\u00e9lyis\u00e9gemt\u0151l (m\u00e1rmint az alapt\u00f3l, term\u00e9szetes m\u00f3don minden n\u0151 megv\u00e1ltozik, ha gyereke lesz), az meg nem biztos hogy j\u00f3, nehogy itt kett\u00e9hasadjak. Kezdett kiss\u00e9 k\u00e9nyelmetlen lenni a kab\u00e1t amit magamra h\u00faztam \u00e9s megugorhatatlan lenni a l\u00e9c, amit saj\u00e1t magamnak \u00e1ll\u00edtottam \u00e9s n\u00f6veltem a magass\u00e1g\u00e1t minden egyes nap. A gyerekeknek meg nem teljes\u00edtm\u00e9ny kell -sem sz\u00edn\u00e9szi, sem m\u00e1smilyen- hanem h\u00fasv\u00e9r anya, aki n\u00e9ha hib\u00e1zik, akinek nincs mindig kedve r\u00f3zsasz\u00edn p\u00faderillat\u00fa k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeket teremteni \u00e9s b\u00e1rmennyire is nem tetszik, mond n\u00e9ha nemet.
Anyu sokszor figyelmeztetett, hogy tartal\u00e9koljak. Lehet\u0151leg mindent. Nemr\u00e9g valakit\u0151l (aki alaposan megv\u00e1ltoztatta a n\u00e9z\u0151pontomat sokmindenr\u0151l \u00e9s ez\u00e9rt roppant h\u00e1l\u00e1s vagyok neki), megint ezt a j\u00f3tan\u00e1csot kaptam, teljesen m\u00e1s vonatkoz\u00e1sban, \u00e9s t\u00e9nyleg! Ez nekem most ilyen homlokracsap\u00f3s \u00e9lm\u00e9ny. Mert mennyivel k\u00f6nnyebb id\u0151nk\u00e9nt el\u0151r\u00e1ntani a \"tartal\u00e9kos fi\u00f3kb\u00f3l\" valamit. Olyankor, amikor \u00e9ppen kifogyt\u00e1l, semmid nincs a kezedben, a zsebedben vagy a fejedben.
\u00cdgy kezdtem el mindent tartal\u00e9kolni.
Megvehettem volna valamit a drog\u00e9ri\u00e1ban ami nagyon tetszett, de ink\u00e1bb betettem az \u00e1r\u00e1t a p\u00e9nzt\u00e1rc\u00e1m egyik k\u00fcl\u00f6n zseb\u00e9be. \u00c9s hamarosan el is j\u00f6tt az id\u0151, amikor nagyon is kap\u00f3ra j\u00f6tt.
De j\u00f3kedvet is tartal\u00e9koltam m\u00e1r, az esti meseolvas\u00e1s ut\u00e1n n\u00e9ha m\u00e9g besz\u00e9lget\u00fcnk a csajokkal, azt\u00e1n van \u00fagy, hogy annyira felp\u00f6r\u00f6gnek \u00e9s elkezdenek \u00f6k\u00f6rk\u00f6dni, \u00edgy sokkal tov\u00e1bb \u00e9bren maradnak, reggel meg nem lehet \u0151ket felkelteni. Teh\u00e1t ink\u00e1bb partykiller voltam \u00e9s offoltam a bulit l\u00e1mpaolt\u00e1ssal, \u00e9s val\u00f3ban: maradt a j\u00f3kedvb\u0151l reggelre is, senki nem \u00e9bredt \u00fagy mint a mosottkaka.
Most volt az els\u0151 olyan kar\u00e1csonyv\u00e1r\u00f3 adventi napt\u00e1r, amihez nem az utols\u00f3 h\u00e9ten vettem meg mindent. P\u00e9ld\u00e1ul feh\u00e9rnem\u0171t v\u00e1s\u00e1roltam Nekik, de a kassz\u00e1n\u00e1l megl\u00e1ttam a bagoly alak\u00fa sz\u00e1jf\u00e9nyt, vagy egy\u00e9b cukis\u00e1got, amit egyszer\u0171en musz\u00e1j megvenni, \u00e9s azt\u00e1n m\u00e9gsem adtam oda aznap, \u00f6r\u00fcljenek csak a bugyinak meg a zokninak, a csecsebecs\u00e9nek meg majd az egyik decemberi reggelen. \u00cdgy is lett. Anyu figyelmeztetett, hogy tegyem el a vackokat k\u00e9s\u0151bbre \u00e9s milyen igaza volt.
K\u00f6nyvet is rendelek egyszerre t\u00f6bbet, ha tal\u00e1lok olyat amit \u00e9rdemes. Azt is tartal\u00e9kolom. Mennyire j\u00f3 a gyerek kez\u00e9be adni egy vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n, amikor szemmel l\u00e1that\u00f3an sz\u00e9tcseszi az unalom.
Vagy egyik este pl magamat vettem el\u0151 a tartal\u00e9kb\u00f3l. A Nagy beteg lett, nem ment aznap iskol\u00e1ba. Reggel m\u00e9g z\u00f6kken\u0151mentes volt, de este m\u00e1r r\u00e1zend\u00edtett a Kicsi, hogy \u0150 sem akar menni m\u00e1snap. El\u0151vettem a tartal\u00e9kot: sz\u00f3 sem lehet r\u00f3la, de ma este velem aludhatsz. Napok \u00f3ta k\u00f6ny\u00f6r\u00f6g, de nem engedtem, \u00e9reztem hogy j\u00f3l j\u00f6n m\u00e9g. Boldogan cuccolt \u00e1t hozz\u00e1m, hozta a kis alv\u00f3k\u00e1it, nekik is meg\u00e1gyazott kicsiben, \u00e9s a kezembe nyomta a k\u00f6nyvet. Azt mondta, ma el\u00e9g lesz k\u00e9t mese, nem kell h\u00e1rom. Rendben van. Marad egy tartal\u00e9k.
Vagy tavasszal p\u00e9ld\u00e1ul, j\u00f6n az els\u0151 nap amikor igaz\u00e1n kellemes id\u0151 van, rendre kifingatom magam a kerti munk\u00e1val \u00fagy, hogy m\u00e1snap (meg harmad \u00e9s negyednap) mozdulni sem b\u00edrok. Itt is \u00e9rdemes a lend\u00fcletb\u0151l f\u00e9lretenni.
K\u00e9pes vagyok m\u00e1r \u00f6r\u00f6mh\u00edrt is tartal\u00e9kolni, b\u00e1natosabb napokra. Nekem ez a legnehezebb, embertpr\u00f3b\u00e1l\u00f3 feladat.
Szeretem \u0171berelni saj\u00e1t magamat, eddig csak vicces kis \u00fczeneteket \u00edrtam reggelente a gyerekeknek az uzsist\u00e1sk\u00e1jukba, egy ideje meg rajzolok is. Viszont nincs minden reggel id\u0151m\/kedvem\/humorom hozz\u00e1 (a rendszeress\u00e9g nem a leger\u0151sebb tulajdons\u00e1gom), \u00fagyhogy amikor elkap a rajzolhatn\u00e9k, egyszerre t\u00f6bbet is elk\u00e9sz\u00edtek el\u0151re. M\u00e1r csak arra kell eml\u00e9kezni, hogy hov\u00e1 rejtettem.
Vannak persze teljesen felesleges tartal\u00e9kok is, ami m\u00e1r ink\u00e1bb gy\u0171jt\u00f6get\u00e9s, vagy nem is tudom. \u00c9n hajalmos vagyok eltenni b\u00e1rmit, hogy majd j\u00f3 lesz valamire (bark\u00e1csol\u00e1shoz a gyerekekkel, varr\u00e1shoz, d\u00edsz\u00edt\u00e9shez, ak\u00e1rmihez).
N\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napja j\u00e1rtam a bar\u00e1tn\u0151mn\u00e9l megn\u00e9zni az \u00faj lak\u00e1s\u00e1t, olyan sz\u00e9p rendezett volt, minden a hely\u00e9n. Valahogy sz\u00f3ba ker\u00fclt a mi lak\u00e1sunk \u00e9s azt mondta, hogy \"nektek rettent\u0151en sok szarotok van\". Mondjuk akkor nem esett j\u00f3l, de k\u00e9s\u0151bb bel\u00e1ttam, hogy igaza van. Szisztematikus szan\u00e1l\u00e1sba kezdtem a lak\u00e1sban, nincs m\u00e9g v\u00e9ge, ez egy hossz\u00fa folyamat lesz, de ez m\u00e1r egy m\u00e1sik bejegyz\u00e9s t\u00e9m\u00e1ja...Eltartal\u00e9kolom.<\/p>\r\n