{"version":"1.0","provider_name":"Komolyan?!","provider_url":"https:\/\/szabriann.cafeblog.hu","author_name":"Szabriann","author_url":"https:\/\/szabriann.cafeblog.hu\/author\/szabriann\/","title":"Hideg fejjel","html":"
Vajon mikor v\u00e1lunk sz\u00f6rnyetegg\u00e9 el\u0151sz\u00f6r a gyerek\u00fcnk szem\u00e9ben?!
Mikor j\u00f6n el az a pont, hogy annyira haragszik, annyira megvet, annyira gy\u0171l\u00f6l minket, hogy r\u00e1nk se n\u00e9z, nem sz\u00f3l, nem vesz semmibe.
Akkor j\u00f6n el, amikor \u00e9sszer\u0171 d\u00f6nt\u00e9st kell hoznunk. Amikor a saj\u00e1t gyermeki \u00e9n\u00fcnk \u00e9ppen \u00fagy dacol \u00e9s fortyog \u00e9s \u0151rj\u00f6ng, mint a gyerek\u00fcnk. Akkor, amikor a sz\u00edv\u00fcnkre hallgatva eg\u00e9szen m\u00e1st tenn\u00e9nk, m\u00e9gis azt k\u00f6vetj\u00fck, amit a logika dikt\u00e1l.
Ilyenkor g\u00e9piesen cseleksz\u00fcnk. Hat\u00e1rozottan tessz\u00fck a dolgunkat hideg fejjel, elt\u00e1ntor\u00edthatatlanul. \u00dagy csin\u00e1lunk, mintha nek\u00fcnk nem lenne neh\u00e9z a d\u00f6nt\u00e9s, mert mi vagyunk a feln\u0151ttek \u00e9s nek\u00fcnk kell \u00e9szn\u00e9l lenni.
A 10 \u00e9vesem m\u00e1sodik napja nem sz\u00f3l hozz\u00e1m. Egy\u00e9bk\u00e9nt sem habk\u00f6nny\u0171 az anya-l\u00e1nya kapcsolat ebben a korban, de nekem siker\u00fclt r\u00e1tenni egy nagy lap\u00e1ttal. Akkor\u00e1val, hogy r\u00f6gt\u00f6n beszakadjon az a v\u00e9kony j\u00e9g amin t\u00e1ncolok, minden gondosan megv\u00e1logatott finoman kiejtett sz\u00f3val.
Alapvet\u0151en senki nem szeret konfront\u00e1l\u00f3dni. Szerintem. \u00c9n nem szeretek. Api m\u00e9g annyira sem szeret. Ez\u00e9rt legt\u00f6bbsz\u00f6r nekem kell. \u00dagyhogy nem marad m\u00e1s, v\u00e9grehajtom a feladatot.
Volt nek\u00fcnk ez a kis baromfi udvar. K\u00e9t \u00e9ve, amikor Api ezt v\u00e1lasztotta hobbij\u00e1nak, akkor azonnal letiszt\u00e1ztam vele, hogy \u00e9n ezt nem akarom \u00e9s nem is fogom csin\u00e1lni. Etetni, itatni, gan\u00e9zni stb...
Eleinte j\u00f3 buli volt. Ahogy fel\u00e9p\u00fclt az \u00f3l nekik, Api a k\u00e9t kez\u00e9vel \u00e9p\u00edtette, mindenre gondolt, praktikus \u00e9s mutat\u00f3s kis \u00e9p\u00fclet lett. A l\u00e1nyokkal elmentek a v\u00e1s\u00e1rba \u00e9s ben\u00e9pes\u00edtett\u00e9k az udvart. \u00d3r\u00e1kig \u00fclt\u00fcnk ott \u00e9s n\u00e9zt\u00fck \u0151ket, sz\u00e9p tavaszi id\u0151 volt, a f\u0171 z\u00f6ld, a leveg\u0151 friss. A l\u00e1nyok nem tudtak betelni a pipikkel, d\u00e9delgett\u00e9k-babusgatt\u00e1k \u0151ket, a tenyer\u00fckb\u0151l csipegett\u00e9k a magot, a h\u00f3nuk al\u00e1 f\u00fart\u00e1k magukat. Akkor azt mondtam Apinak, hogy igaza volt, ez t\u00e9nyleg klassz dolog. Akkoriban m\u00e9g sok munka volt a h\u00e1z k\u00f6r\u00fcl, \u00edgy sokat kint voltunk, a l\u00e1nyok k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk, a pipik k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fck. Elnevezt\u00e9k \u0151ket, figyelt\u00e9k hogy ki a f\u0151n\u00f6k, melyik hogyan viselkedik. Api lelkesen tette a dolg\u00e1t: dar\u00e1lta a gabon\u00e1t, cser\u00e9lte alattuk a szalm\u00e1t. Ment reggel-este nyitni-z\u00e1rni, olykor egy \u00f3r\u00e1t is oda volt, mert csak \u00fagy n\u00e9zte \u0151ket. Eml\u00e9kszem, mekkora \u00f6r\u00f6m volt, amikor az els\u0151 toj\u00e1st megtal\u00e1ltuk a kialak\u00edtott \"tojold\u00e1ban\".
Egy \u00e9v m\u00falva Api kital\u00e1lta, hogy keltess\u00fcnk pipit. Vett keltet\u0151g\u00e9pet, ut\u00e1na olvasott, \u00e9s neki\u00e1llt. \u00c9ppen H\u00fasv\u00e9tkor keltek ki, hatalmas \u00e9lm\u00e9ny volt.
Azut\u00e1n lett k\u00e9t nyuszi is, id\u0151nk\u00e9nt elmentek a v\u00e1s\u00e1rba \u00e9s b\u0151v\u00edtett\u00e9k az udvart folyamatosan. Lett jap\u00e1n kakas, gy\u00f6ngy ty\u00fak, lib\u00e1k, kacs\u00e1k, \u00e9s mindig j\u00f6tt 1-1 \u00fajabb csirke, ami valami\u00e9rt k\u00fcl\u00f6nleges volt. Kikelt egy jap\u00e1n pipi is ny\u00e1ron a kotl\u00f3s alatt.
Lettek k\u00fcl\u00f6n csak toj\u00f3k, j\u00f3 sok toj\u00e1s volt akkoriban. N\u00e9ha v\u00e1gtunk is, erre k\u00fcl\u00f6n hoztak,  nyilv\u00e1n nem lehetett lev\u00e1gni azokat, akiknek neve volt.
K\u00e9s\u0151bb a l\u00e1nyokat m\u00e1r annyira nem villanyozta fel, megszokt\u00e1k hogy van baromfi udvar, hetekig a k\u00f6zel\u00e9be se mentek, elm\u00falt a var\u00e1zs. Apinak meg maradt a munka vele. N\u00e9ha m\u00e9g elmentek vele a v\u00e1s\u00e1rba, de a kezdeti lelkesed\u00e9s m\u00e1r sehol nem volt. De nem csak a l\u00e1nyokn\u00e1l, Apinak sem csillogott m\u00e1r a szeme, amikor t\u00e9len hajnalban bej\u00f6tt t\u0151l\u00fck,lil\u00e1ra fagyott k\u00e9zzel, koszosan, bok\u00e1ig s\u00e1rosan. Vagy amikor r\u00f3ka tizedelte az \u00e1llom\u00e1nyt, amikor mad\u00e1rtet\u0171 lepte el a ty\u00fak\u00f3lat, vagy amikor zsizsikes lett az \u00f6sszes gabona. Amikor a n\u00e9h\u00e1ny napra befogadott k\u00f3bor kutya sz\u00e9tt\u00e9pte a l\u00e1nyok kedvenc kakas\u00e1t.
Belef\u00e1radt, t\u00fal sokf\u00e9le szakadt, egyre kevesebb id\u0151 jutott m\u00e1r r\u00e1, \u00e9s a hobbib\u00f3l k\u00f6teless\u00e9g lett. Elv\u00e9gzend\u0151 feladat. Egy a rengetegb\u0151l.
Amikor azon kapod magad, hogy m\u00e1r csak a musz\u00e1j-feladatok vesznek k\u00f6r\u00fcl, amikor semmi m\u00e1sra nem jut id\u0151 -s\u0151t m\u00e9g azokra is kev\u00e9s- akkor be kell l\u00e1tnod, hogy t\u00falv\u00e1llaltad magad. Valamit el kell engedni.
Nek\u00fcnk most ezt kellett elengedni. Megbesz\u00e9lt\u00fck, \u00e9s int\u00e9zkedtem. Tal\u00e1ltam nekik helyet, ahov\u00e1 egy\u00fctt mehetett az eg\u00e9sz \u00e1llom\u00e1ny.
Vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n szakad\u00f3 es\u0151ben j\u00f6tt \u00e9rt\u00fck a kocsi. Sosem volt m\u00e9g ekkora zsivaly a baromfi udvarban. \u00dagy volt, hogy a l\u00e1nyok is seg\u00edtenek majd megfogni \u0151ket, de f\u00f6ldbe gy\u00f6kerezett a l\u00e1buk. \u00c1lltak az es\u0151ben, n\u00e9zt\u00e9k az esem\u00e9nyeket, l\u00e1tszott hogy nem k\u00e9pesek felfogni, ami t\u00f6rt\u00e9nik. F\u00e1jdalmat \u00e9reztem a mellkasomban, ahogy r\u00e1juk n\u00e9ztem.
Hordtuk a j\u00f3sz\u00e1gokat a kocsira, g\u00e9piesen, hideg fejjel, hat\u00e1rozottan. Api a nagy l\u00e1nyunk kez\u00e9be nyomta a kedvenc\u00e9t, S\u00e1rg\u00e1t, hogy elb\u00facs\u00fazhasson t\u0151le. Saj\u00e1t keltet\u00e9sb\u0151l volt, olyan szelid, hogy m\u00e9g \u00edgy nagy kakask\u00e9nt is \u00f6lbe lehet venni. Mag\u00e1hoz szor\u00edtotta. R\u00e1zta a s\u00edr\u00e1s. Ekkor t\u00f6r\u00f6tt el a m\u00e9cses a kicsin\u00e9l is. A karomat fogta, \"anya ne! K\u00e9rlek, ne!\"-k\u00f6ny\u00f6rg\u00f6tt.
V\u00e9gezt\u00fcnk. M\u00e1r csak a S\u00e1rga volt h\u00e1tra. Ott \u00e1llt velem szemben a 10 \u00e9vesem, a szeme kis\u00edrva, a sz\u00e1ja \u00f6sszeszor\u00edtva, az arca egyszerre volt d\u00fch\u00f6s, v\u00e9gtelen\u00fcl szomor\u00fa \u00e9s elsz\u00e1nt. Tudtam, hogy nem fogja odaadni.
A tekintetem a 7 \u00e9vesemre siklott, s\u00edrt, az arc\u00e1n f\u00e1jdalmas elkeseredetts\u00e9g. \u0150 nem volt d\u00fch\u00f6s, \u00f6ml\u00f6ttek a k\u00f6nnyei, de tudom\u00e1sul vette.
\"Ennyi!\" -sz\u00f3ltam oda a fiuknak. \"A kakas marad\".
A nagy l\u00e1nyomb\u00f3l kit\u00f6rt a megk\u00f6nnyebb\u00fclt zokog\u00e1s, a kicsi arc\u00e1n \u00e1tfutott a rem\u00e9ny, \u00e1t\u00f6lelt, arc\u00e1t a kab\u00e1tomba f\u00farta. \"\u00c9s mit csin\u00e1lunk vele?!\" - k\u00e9rdezte Api olyan hangs\u00fallyal, mintha azt k\u00e9rdezn\u00e9: \"Te meg\u0151r\u00fclt\u00e9l?!\"
\"Majd kital\u00e1lom!\" -mondtam g\u00e9piesen, hideg fejjel, hat\u00e1rozottan.
Elment a kocsi. Rettenetes volt a csend. Nem puszt\u00e1n az \u00fcres baromfi udvar csendje, a h\u00e1rom r\u00e1m szegez\u0151d\u0151 szemp\u00e1r n\u00e9ma k\u00e9rd\u00e9se m\u00e9g ann\u00e1l is zavar\u00f3bb volt. Mi lesz most a kakassal?
\"K\u00e9rdezz\u00fck meg a szomsz\u00e9dot, h\u00e1tha..\" -t\u00f6rte meg Api a csendet. Ott \u00e1lltunk a kapuban nyakig s\u00e1rosan, k\u00e9t k\u00eds\u00edrt szem\u0171 gyerekkel, a halkan \u00e9s szel\u00edden burukkol\u00f3 kakassal vas\u00e1rnap d\u00e9lut\u00e1n a szemerk\u00e9l\u0151 es\u0151ben...ritk\u00e1n \u00e9rzem magam ennyire furcs\u00e1n. Mivel a szomsz\u00e9daink m\u00e9g n\u00e1lunk is nagyobb \u00e1llatbolondok, tulajdonk\u00e9ppen alig kellett mondani valamit, csak r\u00e1nk n\u00e9zt\u00e9k \u00e9s mindent \u00e9rtettek.
S\u00e1rga beker\u00fclt a s\u00e9r\u00fclt cs\u0151r\u0171 kacsa, P\u00ed mell\u00e9. Egy kicsit feldobta a l\u00e1nyokat a rendezked\u00e9s \u00e9s a tudat, hogy itt lesz a szomsz\u00e9dban. Annyira h\u00e1l\u00e1s voltam \u00e9s annyira  f\u00e1radt.
Az este szomor\u00faan telt. 10 \u00e9vesemt\u0151l nem kaptam j\u00f3\u00e9jt puszit. A harag nem m\u00falt a szem\u00e9b\u0151l. Azt mondta, sz\u00edvtelen vagyok.
Elcsendesedett mindenki. Mire v\u00e9ge lett az idi\u00f3ta filmnek, amit n\u00e9ztem, m\u00e1r elaludt a csal\u00e1d. Belelapoztam a k\u00f6nyvembe, de miut\u00e1n elolvastam t\u00f6bb oldalt is an\u00e9lk\u00fcl, hogy egyetlen bet\u0171t fel tudtam volna id\u00e9zni, letettem.
Lekapcsoltam az olvas\u00f3 l\u00e1mp\u00e1t, \u00e9s magamra maradtam a s\u00f6t\u00e9tben. \u00c9n \u00e9s a lelkiismeretem.
Sz\u00f6rnyen \u00e9reztem magam. Elfogott a s\u00edr\u00e1s. A p\u00e1rn\u00e1mba folytottam. V\u00e9g\u00fcl a telefonomon n\u00e9zegettem a baromfi udvar r\u00e9gi k\u00e9peit. Ett\u0151l m\u00e9g jobban s\u00edrtam. \u00c1tfutott az agyamon, hogy nem kellett volna...mardosott a b\u0171ntudat.
Hajnalban \u00fagy \u00e9bredtem, mintha nem is aludtam volna. Nem m\u00falt a lelkiismeret-furdal\u00e1s. S\u00edrva keltettem fel Apit. \u0150 pedig \u00e1t\u00f6lelt \u00e9s megk\u00f6sz\u00f6nte. Azt mondta, nem lett volna k\u00e9pes r\u00e1 egyed\u00fcl. Megk\u00f6sz\u00f6nte, hogy pontot tettem a v\u00e9g\u00e9re, -helyette.
A baromfi udvarunk tov\u00e1bb \u00e9lhet, csak \u00e9pp valaki m\u00e1sn\u00e1l, m\u00e9gis pont \u00fagy \u00e9rzem magam, mint amikor Lexit, az id\u0151s, beteg kuty\u00e1nkat kellett elaltatni. \u00c9n voltam ott vele az utols\u00f3 perceiben. \u00c9n temettem el. Majdnem egy eg\u00e9sz \u00fcveg konyakot megittam azon az est\u00e9n, hogy v\u00e9gig tudjam csin\u00e1lni. Sosem ittam annyit, \u00e9s sosem voltam olyan j\u00f3zan, mint azon az \u00e9jjelen.
Annyira k\u00f6zhelyes, hogy az \u00e1llattart\u00e1s felel\u0151ss\u00e9g. Egy\u00e1ltal\u00e1n maga a sz\u00f3: felel\u0151ss\u00e9g. K\u00f6zhelyes. Eg\u00e9szen addig, am\u00edg d\u00f6nteni nem kell valakinek a sors\u00e1r\u00f3l. M\u00e9gis hogyan? Milyen jogon?
Pedig \u00f3ri\u00e1si felel\u0151ss\u00e9ggel tartozunk a minket k\u00f6r\u00fclvev\u0151 \u00e9l\u0151l\u00e9nyek\u00e9rt.
Amikor r\u00e1n\u00e9z\u00fcnk a pelyhes kiskacs\u00e1ra, vagy a boci szem\u0171 kutyusra, a v\u00e9dtelen cicusra, akkor k\u00e9ne m\u00e9rlegelni, hogy mit b\u00edr el majd a lelk\u00fcnk. Akkor k\u00e9ne hideg fejjel d\u00f6nteni. \u00c9s ezt k\u00e9ne meg\u00e9rtetni a gyerekekkel. M\u00e9g Apival is.
Mert amikor er\u0151snek kell lenni, g\u00e9piesen, hideg fejjel, hat\u00e1rozottan, akkor j\u00f6n az a j\u00f3zan \u00e9jjel. Egyed\u00fcl a s\u00f6t\u00e9tben. A lelkiismeret\u00fcnkkel.
A sz\u00fcleim gyerekkoromban sosem engedtek semmilyen \u00e1llatot tartani. Szivtelennek tartottam \u0150ket.
N\u00e1lunk most van h\u00f6rcs\u00f6g, voltak halak, van kutya, van l\u00f3 \u00e9s volt egy baromfi udvar. \u00c9s a l\u00e1nyom sz\u00edvtelennek tart. Hmm...?




<\/div>","type":"rich"}