Amikor a Kicsi még ovis volt, imádta a Bori meséket.
Ezek ilyen egyfüzetes rövid történek Boriról, aranyos kis illusztrációkkal. Elég sokat összegyűjtöttünk belőle és némelyiket olyan sokszor felolvastam, hogy szinte már fejből tudtam. Esténként közvéleménykutatás ment, hogy melyik mesét olvassam. Ritkán volt egyetértés, a Kicsi nyílván Borit akart, a Nagy meg valami mást.
Szóval egyik este megint ment a harc a lányok közt, én pedig fogtam egy Bori füzetet, feltettem a szemüvegem és úgy tettem, mint aki olvas:
“Bori bekakil (ennél a pontnál elhalkult a vita)
Egy szép napon, amikor Bori felkelt, az anyukája nagy cuppanós puszival üdvözölte és megkérdezte tőle, hogy mit enne reggelire. Bori azt felelte, hogy gabonapelyhet és narancslét. (Itt már teljes volt a feszült csönd)
Ejjnye Borikám, nem lesz annak jó vége. Tudod, hogy a tej és a narancslé nem a legjobb választás együtt! De Bori hajthatatlan volt. Ezért anyukája szépen Bori elé tette a reggelit, de figyelmeztette, hogy esetleg befosizhat. (Halk kuncogás)
Bori megvonta a vállát és ahogy befejezte a reggelit, repetát is kért belőle. (Jujjogás)
Anyukája csak csóválta a fejét, de nem szeretett ellenkezni a kislányával, és mivel elég nehezen viselte gyermeke hisztijét, ezért adott neki még a veszélyes reggeliből.
Néhány óra múlva Bori vészjósló hangokat hallott a pocakja irányából, szörnyű morajlást és égzengést, de nemigen foglalkozott vele, mert elfoglalta a játék. Felpattant a piros bicajára és a parkba indult a barátaival. De jajj, egyszer csak Bori irgalmatlan hascsikarást érzett és akkor már tudta, hogy anyukájának igaza lesz. Érezte, hogy nem ura a helyzetnek, ezért hamar haza akart karikázni, de a természet olyan gyorsan szólította, hogy…”
Ekkor felnéztem a könyvből, Api az ajtófélfát támasztotta, a szemét dörzsölgette és megkérdezte: Szívem, az úgy megvan, amikor majd az oviban megkérdezik a Kicsitől, hogy melyik a kedvenc meséje?
Kommentek