Az önbizalomedzés egy komplett iparággá nőtte ki magát. Eleinte érdeklődéssel figyeltem ezeknek az online tréningeknek a felszálló pályáját. Komolyan kívancsivá tett, hogy hogyan lehet hatékonyan önbizalomra gyúrni. Milyen jó, hogy már erre is van egy instant módszer. Sőt még edző is van hozzá, aki utat mutat. De valahogy az érdeklődésem alábbhagyott, mert becsapva érzetem magam. Hamar rájöttem, hogy a sok idézet csalódást okoz, az nekem bullshit. Vajon bennem van a hiba?
Mára már falra mászok az önbizalomedzőktől. Nem tehetek róla, egyszerűen irritál a sok bölcsesség, számomra valahogy olyan gagyi, mint a búcsúban a kimért gumicukor. Tök jól néz ki, megszólalásig hasonlít a Haribo-ra, de amikor megkóstolom, az íze mégsem olyan. Na pont így vagyok az önbizalomedzők mondanivalójával. Elolvasom a szavakat, amik két idézőjel között díszelegnek, nem is tehetek mást, muszáj elolvasnom, mert az arcomba van gerillamarketingelve. De mégsem azt az élményt nyújtja, mint egy kedvelt költőtől, írótól, színésztől idézett mondat. Nem nevettet meg, nem szomorít el, nem gondolkodom el rajta, nem csapok tőle a homlokomra, hogy “bakker, tényleg”! Nekem mindig olyan “nesze semmi, fogd meg jól” érzesem támad tőle. Mintha valaki a kezembe adna egy lufit, azután pedig búcsúzóul kiszúrná egy gombostűvel.
Ha megnézek egy ilyen jellegű motivációs videót, akkor utána nem lesz több önbizalmam a való élethez, hanem inkább szeretnék tőle bebújni a filteres, ügyesen megvágott, tökéletes internetvilágba. Hiába kialbálja az arcomba a képernyőről valaki, hogy keljek fel a kanapéról és kezdjek el élni MOST! Ezzel engem inkább még jobban a kanapéhoz szögez. Nemhogy növelné az önbizalmam, inkább csökkenti. Bennem van a hiba?
Vajon tényleg létezik az önbizalom edzésére egy sajátos, egységes módszer, ami minden ember számára megfelelő? Vagy nekem eleve nulla az önbizalmam, mert megkérdőjelezem, hogy bennem van-e a hiba?
A filmbéli lelkesítő motivációs beszédek és nagymonológok csak nagyon ritkán történnek meg a valóságban -általában diadalittas zenei aláfestés nélkül. Talán nem is igazán a nagy pillanatok rejtik az önbizalomnövelés titkát. És nem is egy vadidegen saját maga kreálta instant idézetei. Nekem sokkal többet érnek a hétköznapi apró figyelmességek, a szívből jövő dícsérő szavak a közvetlen környezetemből. És ha akad olyan területe az életnek, ahol teljesíteni kéne, de rettegéssel tölt el a gondolata is, még mindig nem ciki szakemberhez fordulni vele, hiszen neki az a dolga, hogy segítsen. Egészen biztos, hogy nem fog sárga post-it formájában egy frappáns idézetet ragasztani a homlokomra.
Szerintem idezeteket gyártani nem nagy kunszt, arra mindenki képes.
Lássunk egy ilyet a valóságban:
“Sosem kellene azt érezned, hogy nem vagy elég jó!”
Oké, köszönöm a felvilágosítást, hogy mi az amit sosem kellene éreznem! De én most akkor is ezt érzem! Igen, akkor hogyan tovább? Attól hogy ezt elolvastam, máris ne érezzem azt, amit érzek? Mit érezzek helyette? Hogyan érezzek máskepp? Mi a lényeg? Mi az útravaló? Mi az a módszer, amivel megtanulhatom, hogy ezt ne érezzem?
Hát köszönöm az edzést, de nekem ez szart sem ért!
Ilyen semmitmondó idézetet én is tudok írni. Például:
“Járj mindig nyitott szemmel, különben pofára esel!”
“Az élet gyönyörű, a varangyos béka meg nem!”
“Télen nem lehet nyár, mert elolvadna a hó!”
Próbáld ki Te is, jó móka lesz! Ugye milyen könnyű önbizalomedzővé válni?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: