Megkímélt állapotban

Kicsit mindig mosolyra húzódik a szám, amikor egy használtautó hirdetésben azt látom, hogy “első női tulajtól, megkímélt állapotban”. Mintha ez pozitívum lenne.
A saját autóm idén töltötte be a tizedik életévét és én vagyok az első női tulaja. A motorháztetőn óriási masnival átkötve kaptam Apitól. Nem könnyű engem meghatni, de neki mindig sikerül.
Hogy mennyire megkímélt állapotú? Lássuk csak! Első gyermekünk kétéves volt, második gyermekünk pedig abban az évben született, amikor az autó hozzánk került. Vagyis a kisgyermekkor kb negyedét az autóban töltöttük.
Ameddig egy férfi bejár az autójával a munkahelyére, esetleg reggelente elviszi a gyerekeket oviba vagy suliba, addig egy nő a következőképpen kíméli az autóját:
Ott van például az első utazástól való rosszullét a gyereknél, ami hányással végződött, csak hogy egy drasztikus példával kezdjek. Az új autó illat rögtön tovaszállt.
Vagy az aprócska lábak által összerugdosott üléstámlák, az esetenkénti kutyaszarba lépés, evés-ivás, kilöttyenő, szétkenődő, ragacsos, nyúlós mindenféle az üléshuzaton, az ajtókon, az üléstámlán, a matricák a hátsó ablakokon.
Ott vannak a csomagtartóban a nagybevásárlások nyomai, a szétguruló, majd megrohadó hagymák és almák emléke.
Az üléstámla zsebébe kifolyt rostos gyümölcslevek foltjai.
A kutyák rendszeres állatorvoshoz hordása, a bűzmirigy tisztítások orrfacsaró szaga, a kiporszívózhatatlan szőrtenger.
A nagy ritkán egyedül utazások emléke, a majdnem kiszakadó hangszórók maxon üvöltő Tankcsapdától.
A stikában cigizések szaga, a kiégetett üléshuzat eltakarása másik huzattal, a temérdek illatosító, hogy elfedje a cigiszagot.
Az időnkénti nem bírom tovább jellegű kormányra borulások könnye, vére, verítéke.
A babaillat, amikor a kicsit hazahoztuk a kórházból.
Az ergonomikus gyerekülések nyoma a hátsó ülésen, ami csak a gyerekhez ergonomikus, az üléshez nem.
Céltalan kőrözések hatvannal ötösben, hogy aludjanak még egy keveset a gyerekek.
A nyaralások és telelések emléke, homok, kavics, sóder, kagyló, hógolyó, gallyak, virágok, fűszálak, kincsek. Kacagások, zenék, veszekedések, mély hallgatások, ablakon kidugott fejek, műszerfalon kopogtatott ritmus, négy nyakig sáros gyerek a csomagtartóban visítva az örömtől, hogy ott utazhatnak.
Hosszas beszélgetések a szüleimmel, a tesómmal, barátokkal.
Nyáron szétfolyt gumicukor az ülésen, télen megfagyott fél üveg üdítők koppnása minden kanyarban.
Rally a sárban féltengelyig, röhögve, vinnyogva.
Satufék, hogy véget érjen a vita a hátsó ülésen.
Hullámutazás Berény felé csak úgy, mert annyira jó a a hasunkat a torkunkban érezni.
A hátradobált redbullos dobozokból kifolyó maradékok szaga a kárpitba ivódva.
Eltitkolt padkázások, mert én biztosan becsűröm arra a parkolóhelyre. Kilencvennel kettesben húzatások, miközben a cumisüveget kerestem az ordító gyereknek az ülés alatt.
Hazacipelt kis rózsatövek, amin annyira nevettünk, ahogyan Halász Judit zenéjére táncolt a göröngyös úton, azóta már hatalmas rózsabokorrá növekedett a kertben.
Az IKEA parkolóban a tarkóvakargatások, “ez kurvaélet, hogy nem fog beférni” mondatok.
Hat zsák marhatrágya a csomagtartóban, amiből nyílván a legalsó csomag szakadt ki a kirámoláskor.
Az állandó lovas edzések: nyereg, csizma, kobak, kesztyű, frissen olajozott bőr, szalma, lótrágya vegyes illata.
Egy rozsdás patkó a csomagtartóban, szerencsehozónak.
Kicsi bólogatós kutya a műszerfalon, amit a gyerekektől kaptam ajándékba. Elneveztük Bólinak és lehet tőle kérdezni, ő bólogat vagy a fejet rázza, így ad választ.
És eközben hányszor takarítottam ki az autót úgy istenigazából? Két kezemen meg tudom számolni. Nem, nem kímléltem az autót egy percig sem. Nem állítom, hogy minden női tulaj ilyen trehány lenne az autóját illetően, de az én autómra biztosan nem vonatkozik az első női tulajos, megkímélt állapotú kifejezés. A szervízkönyv és a megtett kilométer valós. Na nem mintha el akarnám adni. Bőven van még dolgunk együtt.