Süssünk zsírkrétát!

Mi vaaan? Süssünk zsírkrétát?

Amúgy meg igen! Az van, hogy közeledik a Mihály-napi vásár, ami egy sulis rendezvény, ahol saját készítesű portékával bizniszelhetnek a csemeték. A gyerekeim nagyon szeretik ezt az eseményt. Ilyenkor bújjuk a kreatív oldalakat, a Pinterestet és ötleteket merítünk a kreálmányokhoz. 

A költözéssel derült ki igazán, hogy mennyire sok kacatunk van, meg is beszeltük, hogy kb 2050-ig nem veszünk egyáltalán semmit és többször is elhangzott  az “ezt már nem hiszem el bakker, hát hányan éltek még velünk együtt, akikről nem is tudtunk?!” mondat. Amikor már azt hittük hogy a gyerekek minden holmiját elcsomagultuk, akkor jöttünk rá, hogy a nappaliban álló tévészekrény fiókjainak is 90%-át Ők birtokolták, de annyi kreatív cuccal, amivel fel lehetne tölteni minimum két óvodát. Évekre. Szerintem a szajré felének a létezéséről sem tudtak. Ráadásul a fejükre sem olvashatom, mert én vagyok az, aki minden sz@rt megvesz, hogy milyen klassz lesz majd barkácsolni vele és persze ki sem dobok semmit, mert még akarmire is jó lehet. Így kell telerakni egy komplett nappali tévészekrényt ötven tonna felesleges vacakkal, kéremszépen. 

Tehát előkerült az indokolatlanul sok zsírkréta. Egy kisebb vödörrel. Volt abban mindenféle: vékony, vastag, krémes, csontkemény, vadiúj, törött, egycentis…full arzenál. 

Régebben egy barátnőm küldött képeket arról, hogyan olvasztott zsírkrétát, de nem emlékeztem rá, hogy milyen hőfokon és meddig, úgyhogy kerestem receptet a guglin. Rém egyszerű a képlet: 150 fokon 15-20 perc kell neki a sütőben. Viszonylag kicsiket szerettem volna készíteni, de nem bíztam az IKEA-s alma meg halacska formájú, szilikon jégkockatartóban, pedig az lett volna az eredeti elképzelés. Kétlem, hogy kibír 150 fokot és mivel ez volt az első sütésem a  vadiúj sütőben, ezért inkább nem kísérleteztem és én is a muffin formát választottam.

A gyerekek a zsírkrétákról szépen lepucolták a papírmaradékokat, összetördelték a nagyobb darabokat és megtöltötték a papírkapszlikat. Azt hittem, hogy uncsi lesz nekik és hamar feladják majd, de teljesen eluralkodott rajtuk a flow élmeny.

Az első adagot vegyes színekből olvasztottuk. Kicsit csalódottak voltunk, amikor megolvadt ès megláttuk a színeit, nem egészen így festett a látott képeken. Találgattunk, hogy vajon mit nem csináltunk jól.

De amikor megdermedt és megfordítottuk az első darabot: tádámmm! Meglepi!

A következő adagot szétválogattuk színek szerint, ezeknek a felülete kevésbé lett zavaros. 

Összességében tök jó móka, cakkumpakk másfél órás elfoglaltság, nem koszol és a végeredmény minden darabnál egyedi. A színváltósokkal izgi igazán rajzolni.

Érdemes kipróbálni. Ráadásul a gyerekek szépen elviszik a vásárba, így egy vödörrel kevesebb holmi marad a krearívos dobozokban, és újrahasznosítottunk, megmenekültek a leszanált zsírkréták.