Péntek reggel 8 óra: Api ma itthon maradt. Tegnap olvasta a blogot, és azt mondta, kicsit sajnálja, hogy kimarad ebből a vidám eseményből, hát ma a részese lehet Ő is! Éppen kérdezi, hogy mikor jön a Zoli, amikor kopog az ajtón.
Indul a munka. Még mindig vésni kell. Összegyűlik még egy kis sitt, de ez már semmi a hétfőhöz képest!
Api ül a lefóliázott étkezőasztalnál, kezében a tablet. Amúgy a telóján szokott olvasgatni, szóval mögé sompolygok éééés……(dobpergés), igen! Az van amit gondoltam: gránit színeket nézeget! Uua-uua, hej-hej! (Győzedelmi ének/tánc!)
Ma reggel kicsit elnyúltam Peggy kanapéján zuhanyzás előtt, Bessie keresztbe feküdt rajtam (mint kiderült, a helyén dőltem el) és még egy kávét is kaptam. Mármint Peggytől. Aztán beálltam a zuhany alá és elénekeltem magamnak a “say a little pray for you”-t. Hogy miért pont ezt, nem tudom. Ezt szoktam, ha jókedvem van. A tegnapi szaranya-fellegek tovaszálltak a fejem fölül. Meg péntek is van, örülünk van!
-Na nézd csak Szivcsi, így jó lesz? -mutatja vizes Zoli a bojler túlfolyó csapjának a helyét. (Vagy mittudomén micsoda, az az izé, ahol csöpög néha a víz belőle).
-Én? -kérdem vigyorgva?
-Vagy a Zoli, nekem mindegy! Ő is az ,nem?
-Mi, Szivcsi?
-Jaja!
11 óra: felkerült az új bojler a falra. Nagyon szép. Mondjuk bekötve még nincs, de akkor is!
Ma is megismertem egy csomó új szakkifejezést, van pl a “baszomlófasz”, de a kedvencem a “hogy a kutya ugassa meg a világot!”
Most jön a legkényesebb rész: le kell fúrni a wc tartály vázát a padlóba. Miért kényes? Mert padlófűtes van az egész elvarázsolt kastélyban, azert. Egyszer már csinaltunk itt szökőkutat, amikor az egyik szobából leválasztottuk a gardróbot és elfelejtettünk szólni az ácsnak a padlófűtésről. Oké, nyár volt na! Hát ki gondol akkor fűtésre?! Akkor is a vizes Zolit hívtuk. Most az a jó, hogy Ő itt van. De a fúrót Api kezébe nyomja.
12 óra: Sikerült! Nem fúrtak el egyetlen fűtés csövet sem. Milyen szép! Ez sincs még bekötve meg burkolva se. De akkor is! Most elé rakjuk a régi wc-t, mert az új lebegős lesz. Vödrös lehúzás lesz még pár napig, de sebaj, a lényeg hogy van. Saját budit mindenkinek!
12.10: megjön Andi dadus, hozta Zolinak az ebédet.
-Levegyem a cipőmet? -kérdezi az ajtóban. Úgy robban ki belőlünk a röhögés, hogy sírunk tőle.
Mutatom neki a fürit, vázolom lelkesen a jövőt, hogy mi hol lesz.
-Most komolyan, miért nem lesz tetőablak? Én a felújításnál azért harcoltam! -mondja és próbál hozzá komoly arcot vágni.
-Azért, mert én gránit pultért harcolok.
-Ó! Értem. -bólint azzal a bizonyos nemzetközi, egyezményes arckifejezéssel, (nők vagyunk és összetartunk, megértjük egymást) amiben minden benne van, akár egy ölelésben.