(Ez itt a látványterv -egy része. Hahh!)
(De most ilyen!)
Hétfő reggel 9 óra: megérkezik a kőműves István.
A lendület (és a por) óriási. A hangulat vidám, zajos.
Csak úgy repkednek a csempék a falról, termelődik a sitt. Azt mondják, hogy 3-ra végeznek a bontással.
Ma belevágtunk, indul a fürdőszoba felújítás. Állítólag 2 hét lesz. Láttátok a Pénznyelő-t, Tom Hanks-el? Nna! Én 3 héttel számolok, így csakis pozitív csalódás érhet.
Elképesztő tempóban haladnak.
-Kéne ide egy tetőablak!- jegyzi meg Isti, akinek csak a körvonalát látom a porban.
Időnként csekkolom a telómon a látványterv képét, mosolyogva bólogatok és nyugtázom, hogy nagyon szép lesz majd. Aztán felsöprök megint. A háló és a gyerekszoba ajtaja csukva, de a nappali és a konyha jelenleg egy fóliasátor.
Tényleg végeznek 3-ra. Sitt lehordva, csempe és padlóburkoló egy szál se.
Megmaradt a wc és a mosdó. Kisikálom. Wc papír- és törölközőtartó nincs, kitalálom az ideiglenes helyét.
Este megjön a vizes Zoli. Nézi a csöveket, méricskél, írkál, tervez. Találunk egy melegvizes csövet, amiről nem tudjuk, hogy honnan jön és hová megy.
Késöbb találunk egy papagájt a kertben. Elszállásoljuk a régi hörcsög ketrecében, ellátjuk kajával, piával. A neve Monday, Magic, és Lóri. Nem sikerül megegyezni a lányoknak.
Az orrom tele van porral és ég. A hajam- miután kivettem belőle a gumit- úgy marad.
(Innen indultunk)
(Dél körüli állapot)
Kedd reggel 8 óra.
Jön a vizes Zoli. Pontos, mint mindig. Kivési a csöveket.
-Kurva meleg van itt, kéne ide egy tetőablak!- mondja.
Van egy ötlete a csővel kapcsolatban, lecsörgök Peggynek a földszintre, gyorsan vázolom a melegvizes cső rejtélyét, azt mondja, nem érti hogy miért vagyunk meglepve, ez az elvarázsolt kastély tele van ilyenekkel. Mondom neki a feladatot, hogy mi megnyitjuk a melegvizes csövet, Ő meg figyelje, hogy náluk bekapcsol-e a vízmemegítő. Nem kapcsol be…. de ötletnek jó volt.
Zoli elmegy az új csövekért, meg mindenféle ilyen legós cuccokért.
A papagáj szarul van. Szédeleg, imbolyog, szerintem nem biztos hogy életben marad.
Megint feltakarítok, lehordok pár vödör sittet, ami a csővéséssel keletkezett.
A megmaradt wc-t és mosdót kisikálom megint. Állati, hogy az ember mennyire tud ragaszkodni, és kapaszkodni valami “normálisba” egy ilyen rombolás közepén. Ilyen gyakran nem takarítottam, ameddig ép volt a fürdőszoba.
Délután 3 óra. Hazajön a Nagyocska a suliból. Kézbe veszi az addigra oldalán fekvő papagájt. Azt mondja, hogy ne haljon meg egyedül. Azt senki sem érdemli.
3 óra 10 perc: kérésére állatorvoshoz visszük a papagájt. Félúton elpusztul. Agyalunk, hogy mikor mondjuk el majd a Kicsinek.
4 óra: elhozzuk a Kicsit a suliból, elmondjuk neki. Hazajövünk, temetést rendezünk. A Kicsi szép beszédet mond, a Nagy némán hallgatja, én meg lapátolok.
Szerda reggel 8 óra: jön a vizes Zoli.
9 óra: befut a kőműves Isti.
Tanácskoznak, mérnek, rajzolnak a falra, majd kiradírozzák -értsd: a kezükkel ledörzsölik a vakolatot- és újra rajzolnak. Megbeszélik, hogy jó lenne ide egy tetőablak.
10 óra: megérkezik az új bojler. A postás hozza. Még ilyet! Szerencsére épp erre jár a lovas Gyuri, segít felcipelni az emeletre.
Zoli elmegy, majd visszajön megint egy csomó csővel, meg ilyen -számomra még mindig- legószerű cuccal.
Az új bojler az előszoba közepén ismerkedik a mosógéppel. Amúgy ki lehet kerülni őket.
Megint feltakarítok. A mosdót meg a wc-t kezdem elengedni lélekben. Muszáj, mert a Zoli le akarja szedni. Oké, kezet és/vagy fogat mosni tudunk a konyhában is, de a wc miatt kicsit vérzik a szívem, olyan faszán süvített be a szél a falon éppen fülmagasságban, ott ücsörögve, és a látványtervet nézegetve a telómon.
Este Peggyékkel lezavarunk egy gyors Zoltán és/vagy nőnapot.
-Aztakurva!- konstatálja Sógi és Dani a fürdőszoba helyzetét.
Látványterv… szép bojler… szép csempe… -penderítjük elejük csillogó szemmel a jövőképet.
Este nem tudom kifésülni a hajam. Izmos kis hajfixáló ez az építési por, elmehetnék vele Londonba, Párizsba, Rómába meg New Yorkba, erős szélben, szitáló esőben és szikrázó napsütésben, a drájvettertaft az egy szar, ehhez képest.
(Mosógép & bojler találkozása)
Csütörtök reggel 8 óra: A Zolit turbánnal a fejemen fogadom. Nem gáz, a héten több időt töltök vele, mint a férjemmel. Kicsit hiányzik a füri. Húztam is az időt Peggy kádjában reggel, ezért vagyok turbánban még. Amúgy meg sírógörcsöt is kaptam a zuhany alatt, elkapott a szaranya gépszíj, mert a Kicsivel túl keveset foglalkozok (a Naggyal is, de Ő már nem is igényli annyira a társaságom).
Nem találom a hajszárítót, pedig oda tettem valahova a hálóba, a tv szekrényre, a fogmosó poharak mellé.
9 óra: elzárjuk a vizet, kezdődik a csövek cseréje.
Flexelés szaga teríti be a lakást.
Szellőztetek.
-Biztos, hogy nem kéne ide egy tetőablak?- kérdi Zoli gyöngyöző homlokkal. Én meg csak tapizom a puha és selymes hajamat.
12.00: -Hello Papa, pisilhetek egyet?- kérdezem Apámat lefelé menet már a lépcsőn.
-Az meg minek?- kérdez vissza és a kezem felé biccent hunyorogva.
-Ja, víz is kell,-emelem meg a vízforralót- mert mindjárt jön a Gyuri és segít levenni a Zolinak a régi bojlert. Egy kávét kér cserébe.
-Miért, már az sincs?
-Mi, víz? Az se! Mosdó se. Meg wc se.
-És a konyha?
-Bojler sincs. A konyha csöve el van zárva.
-Mi a tökömet kerestek Ti ott, olajat? Szegény Zoli napok óta kopácsol.
-Nem, aranyat. De nem találtunk, csak egy melegvizes csövet.
-Mi?!
-Mindegy, megyek, pá! Kösz a pisit.
-De hülye vagy! -húzza a száját félmosolyra.
Valamikor kora délután támad egy klassz ötletem: mi lenne, ha a mosdó és a mellette továbbfutó pult egy kőlap lenne, mondjuk gránit?! A vizes Zoli szerint az egy kicsit drága, de az ötlet nem rossz. Mindjárt méregetünk is, meg agyalunk, hogy akkor itong téglából ki lehetne rakni a keretét, és csak az elejére kéne szekrényajtó és meg lehetne oldani a szennyestartót is mellette szépen, zártan.
Felhívom Apit az ötlettel. Olyan, mintha időnként meg akarna szólalni, miközben darálom neki, de közli, hogy nem szólt, csak a légzése ilyen fura, ahogy levegő után kapkod.
Lehet, hogy nem lesz gránitlap.
16.00: állok egy ilyen csőboltban és név szerint keresem az eladót, akihez a Zoli küldött és a markomban tartok egy “ottrohaggyonmegazannya” nevű legódarabot, ami eltört és kell egy új. Amúgy tök jó kis bolt ez, ilyenbe se jártam még sose, ez olyan lehet a pasiknak, mint nekem mondjuk a textilbolt.
19.00: végeztem a söpréssel, porszívózással és felmosással. A füriben nem. Ott lapátolni kell. A sittet. Megszűnt a söprés is. Hogy ne legyen por. Meg értelme sincs.
A wc megvan, de vödörrel kell leönteni, amihez a vizet egy vadiúj csapból lehet engedni, ami a falból áll ki. Ez a csap lesz majd a mosógépé. Szép fényes.
Mosdó nincs. Bojler sincs. Viszont kész a teljes csőcsere. Komolyan képes vagyok örülni neki! Tök hálás vagyok a Zolinak!
A konyhában van víz. De csak hideg.
A hajam megint drájvetteres.
(Budi-vödör-csap kombó)
(Folyt.köv.)