Nőnek lenni…

Mennyibe kerül egy tusfürdő?

Az attól függ, hogy ki veszi meg. Ha Api, akkor annyi amennyi, mert megveszi a boltban a kenyérrel, a tejjel meg a felvágottal együtt. Ha én…hát akkor sokkal drágább. Mert én kérlek, nem veszem meg a boltban. De nem ám! Bemegyek érte a Rossmannba vagy a DM-be. De be ám! Belépek az ajtón, erre a nőknek kialakított hatalmas játszótérre, boldog kis mosoly fut át az arcomon és ki is gombolom a kabátomat, mert ez bizony nem 5 perc lesz. Otthon fel se tűnt, hogy mennyi mindenre van szükségem. Szépen körbejárom a sorokat, pásztázom a szememmel a kivilágított polcokat, meg-megállok, megnézek közelebbről ezt-azt és szépen gyűlnek a kincsek a kosaramban. Kellemes zene szól, nem sürget senki, micsoda földöntúli boldogság!

A kasszánál kipakolva még hozzáteszek egy csokikát, ezt majd szépen elmajszolgatom a kocsiban hazafele, mert megérdemlem.

Csak a végösszegnél gúvad ki a szemem, hát mi a fenét vettem én ennyiért?!

De azért elégedetten pakolom ki otthon a kincseket, minden a helyére kerül.

Aztán este Api megkérdezi: “nem vettél tusfürdőt?”

“Ó, basszus! “-kopogtatok idegesen a gyönyörűen fénylő, 503-as árnyalatú, mélybordó körmeimmel a megújult univerzális prontotól illatozó asztalon, majd a kezeimmel babrálok (azta, milyen puha és selymes a gránátalmás kézkrémtől), kissé beharapom a szám szélét (mmmm, kókuszos szájfény, de csoda)

-“van a szekrényben klassz antiallergén, kecsketejes szappan érzékeny bőrre, használd most azt, majd holnap veszek tusfürdőt!”

(a kép forrása:pinterest)

Tovább a blogra »