Annyira lerágott csont már ez a téma, de valamit akkor is kezdenem kell ezzel a +10 kilóval (ennél több felesleg is van rajtam, ez csak az elmúlt fél év eredménye kb), mert már a kényelmesebb farmerom is kényelmetlen. Szóval erősen hajlok rá, hogy elkezdjem az idei első diétámat. Ha annyi millióm lenne, ahány fogyókúrába életemben már belekezdtem, abból simán elmehetnék zsírleszívásra meg plasztikai sebészhez, fogadhatnék személyi edzőt, táplálkozási tanácsadót, egy szakácsot meg egy masszőrt, sőt lehet hogy még az arcomon is ki lehetne feszíteni a bőrt, az is kijönne belőle. Meg egy kertész (annak ugyan semmi köze a fogyáshoz, de megtehetném na, akkor meg miért ne?). De sajnos nincs, senki nem fizet meghiúsult fogyókúrákért, úgyhogy vissza a realitás talajára, vágjunk bele újra.
Abban egyetértek magammal, hogy önmagában a diéta nem elég, valami fokozatos mozgásformát is be kell iktatni a napirendbe. Rutinos vagyok, be is léptem a kalóriaszámláló oldalra (még a jelszó is ment elsőre). Az oldal üdvözöl, ott az összes táblázat meg diagram, és közli hogy az előző súlyom ennyi meg annyi volt 259 napja. Az összes fogyásom 1,5 kiló, adjam meg a jelenlegi súlyomat. Na most ha azt beírom, az 3 kilóval több lesz, mint a 259 nappal előbbi. Jól kezdődik. Közben rájöttem, hogy nem tudnám biztosan elsorolni, mit ettem ma, ezért lemondóan nyugtázom, hogy ez mára bukó, induljon holnaptól a számláló. De azért leakadok egy kicsit az oldalon, profi kis hely ez, vannak fejlesztések, meg frissítések, a használata rém egyszerű, a barátnőm javasolta tavaly, Ő jó sokat fogyott ezzel a módszerrel, nyílván minden nap használta, nem csak 259 naponta. Mozgásformának az ellipszis trénert célzom be, kezdetnek kiváló, itthon szépen kapkodom rajta a levegőt lila fejjel és úgy lépem át a határaimat, hogy senki nem hív hozzám rohammentőt.
A családommal egyelőre nem közlöm, mert a reakciójuk általában: 1. röhögnek, 2. bűnbánóan mosolyognak, 3. aggódnak, hogy nem fogok főzni, 4. még jobban aggódnak, mert tudják hogy ha nem ehetek csokit, akkor idegroncs leszek napokon belül.
Egyszer azt is megpróbáltam, hogy előkotortam jó régi fényképeket magamról, és tettem egyet-egyet a hűtőre, a füribe meg az éjjeliszekrényemre, motivációnak. Nekem ez a módszer nem vált be, mert egyrészt a gyerekeim nem hitték el, hogy én vagyok a képeken, így rövid időn belül magam is kételkedni kezdtem benne, másrészt még nyomorultabbul éreztem magam attól, ahogy a fiatal, karcsú énem mindenhonnan rámvigyorgott azzal a magabiztos, fehér fogsorával, meg a ránctalan arcával a divatos kis farmersortjában meg, meg, meg…… na hát így csinált ki a kis rohadék! Amúgy sem célom már az akkori 50 kilós súly (beláttam, hogy lehetetlen). Érdekes, hogy eljön az a kor egy nő életében, amikor nem a külső az elsődleges szempont egy fogyókúrában, hanem a jobb közérzet. Nehéz cipelni magamat, na! Persze a tükörkép se mellékes, de ez a sorrend.
Na most meg! Lili bedugja azt a cuki szőke kis fejét az ajtón és mosolyogva tarja fel a barna zacskót a kezében: kfc felirattal. Ennek mekkora az esélye?! Nyugtázzuk is ezt jelként, tényleg holnaptól kell kezdeni, ide a kis csípőspaníros csirkeszárnyakkal!
Tudom-tudom, alap lenne az életmódváltás, de a mi életmódunk így is állandóan változik, kevés vagyok hozzá, hogy gyökeresen megváltoztassak itt mindent. Meg a többiek jól néznek ki, csak én vagyok dagadt, most akkor minek cipeljem a hátamon még Őket is ezen a nehéz, göröngyös, hosszú úton?! Kapnak rendesen enni, zöldséget, gyümölcsöt, mindent jókedvvel-bőséggel, a Kicsi múlkor étkezési piramist rajzolt, sportol mindkét gyerek, Apin egy deka felesleg sincs, szóval hadd ne kelljen már osztoznom az egész családdal ezen az elhatározáson. Mennyivel jobb így: egyes szám első személyben. Mindjárt könnyebbnek is érzem magam vagy 140 kilóval (ez a családom összsúlya kb). Ez is egy pótkulcs egyébként a történethez, hogy tudjunk egy kicsit csak magunkkal törődni, hogy képesek legyünk valamiben egy kicsit önzőek lenni.
Egy ideje már bújom a sikersztoris oldalakat, na nem azokat a fizetett hirdetéses, szétfotoshopolt kamukat, hanem valódi emberek valódi blogjait, ami nagyon tud inspirálni. A csodafogyasztószerekben már nem hiszek, épp eleget kipróbáltam, hogy tudjam: nem használnak. Vagyis van olyan ami eléri a placebó hatást, tapasz/bogyó/akármi formában, de ahhoz olyan hangulat kell, én most túl felvilágosult állapotomban vagyok hozzá. Ez még csak az elhatározás fázis, még mindig a kényelmes kanapéról osztom ám az észt magamnak.
Felkapott, népszerű fitnesszguru-celeb nincs olyan akit szivesen követnék, mert semmiféle szimpátiát nem érzek egyik iránt sem. Értem én, hogy büszke magára és megteheti hogy magas lóról beszél, meg kioszt, meg számonkér, meg leugat és úgy véli hogy aki köver, az mekkorát vétett saját maga ellen, mintha mondjuk eret vágott volna, vagy mittudomén. Biztosan van akit ez motivál, hogy “igen kövér vagyok és undorító, tennem kell ellene, cselekszem is de íziben, mert ez nagyon menő, égjen a zsír!” De nekem speciel nem erre van szükségem, biztos nem én vagyok a célközönség, nekem nem használ a földbedöngölés és az arrogancia. Szerencsére nagyon is egészséges önismerettel rendelkezem, tudom hogy nem vagyok egy utolsó senki csak azért mert meghíztam, vagyok olyan értékes, mint akinek 0% a testzsírja és nem is tekintem küldetésemnek, hogy az én testzsírom -10% legyen, ismerem a határaimat és van ésszerű prioritásom. Szóval nekem a sima mezei, egyáltalán nem divatos, kedves bíztatás/segítség/együttműködés kombó sokkal többet számítana. Sajnálom, hogy ebben a beteg világban egészséges maradtam mentálisan, és ilyen normális emberei reakciókra vágyom, de azt méginkább sajnálom, hogy senki nem látja meg ezt a rést a pajzson és nem építkezik inkább erre. “Egészséges Ön lelkileg, mentálisan, fizikailag és mindenhogyan? Csak van valamennyi súlyfeleslege? Egyébként egy jófej, vidám normális ember? Kövesse fitnesszgurunk tanácsait, aki stepbystep támogatni fogja Önt céljai elérésében.” Láttatok már ilyet? Én sem. Ennyit erről.
Vagyis igen, ismerek ilyen embert, de Ő nem celeb, nem fitnesszguru, hanem egy tüneményes orvos és természetgyógyász. Ugye, milyen érdekes? Akinek lenne oka rá, hogy nagy arca legyen és mégsincs…
Amúgy kisközösségben is létező, ahová régebben jártam edzeni, ott minden edző jófej volt. Senki nem éreztette velem, hogy köver vagyok, ott az voltam, aki: egy 40-es, közepesen túlsúlyos anyuka a sok közül, aki heti 2-3 alkalommal jár hozzájuk, de attól még szeret leülni vacsorázni a családjával, még akkor is ha palacsintát sütött, pedig erősen hízásra hajlamos. Jófejek voltak, kedvesek és bíztatóak -mindezt tökéletes alakkal, mégsem elszállva. Hála érte! Most sajnos nincs annyi időm, hogy újra járjak.
Szóval kezdődjön az átgondoltabb kajálás és testmozgás. Aki kedvet érez, bátran kezdje csak el az idei elsőt, segíteni nem tudok (még magamon se), de empatikus vagyok, megértő és lojális, kedvesen tudom mondani, hogy: “nem baj, ha megettél ma egy egész csokitortát, majd legközelebb hátha sikerül megállni a felénél”. Tanácsot sem tudok adni (szintén magamnak se), de nagyon tudok drukkolni és ha megvan valamiféle elhatározás, akkor könnyebb ha tudod, hogy nem csak Te szenvedsz. Szenvedjen más is, fájdalmat mindenkinek! Nem igaz? (-ez volt az empatikus, megértő és lojális énem)
És most jöjjön a sosem látott nagy titok, amivel belevágok a nagyonsokadik diétámba: kevesebbet fogok enni azokból, amiből eddig sokat, és többet azokból amiből eddig keveset. Meg persze többet fogok mozogni az eddigi semmihez képest. Háhh!
Nemrégiben volt szerencsém megismerni szmútis Juditot, aki egy életvidám, fullpozitív csaj. Nagyon meggyőzően érvel a smoothie jótékony hatsáról, és mivel lusta vagyok zöldseget, gyümölcsöt pancsolni magamnak (mindkettő olyan amiből eddig keveset és eztán majd többet), gondoltam ez is nekem való. Akit érdekel, nézzen rá az oldalára a facebookon, nekem nagyon bejön: smooGo. Egyelőre a Shell kutakon lehet tankolni (hahha, nem a kocsiba, magatokba).
Trollok, orkok, inkvizítorok, félmosolyú kárörvendők maradjanak távol. Kioktatást, arroganciát, leugatást kéretik mellőzni, itt csakis pozitív, kedves, humoros és bíztató megnyilvánulás elfogadott. Ez az én játszóterem, a fent említett lények csináljanak maguknak saját harcteret! (Figyelitek? És még csak egy napja nem eszem csokit…)
(A kép forrása:pinterest)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: