Nem lesz ezen a héten vicces bejegyzés. Elhagyott a humorom. Nincs már több szó, amit le ne írtak volna előttem. Forduljunk egy kicsit magunkba és tanuljuk meg értékelni azt, ami körülvesz bennünket. Egyik napról a másikra elveszíthetjük. Becsüljük hát. Tiszteljük. Óvjuk. Keressük meg magunkban a rég elveszett alázatot az élethez. Találjuk meg az együttérzést. Ne tartsuk vissza a sírást. Ne legyintsünk, ne hessegessük el a gondolatot. Éljük meg a gyászt, egy emberként. És igazán, mélyen kívánjuk a megnyugvást, ha mást nem tehetünk. Megrendülten. Fejet hajtva. Tisztelettel és alázattal.
(a kép forrása:hotdog)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: