Annyira bírom, amikor megkérdezem a családot, hogy mit ennének ma, és azt mondják hogy mindegy. Aztán egyesével jönnek a tippek, arról hogy viszont mi NE legyen. Érzem is tőle az inspirációt! Nem indítok gasztroblogot, mindenki nyugodjon meg, ismerem a határaimat. A héten elég sok húsos étel volt, úgyhogy abban legalább egyetértettek, hogy ne az legyen. Röpke 10 percnyi eszmecsere után meg is született a döntés: leves és valami édes. Újabb 10 perccel -és eszement leves ötletekkel később- megállapodtak a mezei zöldborsólevesben. Már csak az édes második volt hátra, úgyhogy be is ültem a fotelbe addig egy magazinnal, amig eldöntik, szárnyaljon csak a kulináris fantázia. Palacsinta! Nem, az már uncsi! Kuglóf! Nem, nem szeretem…. majd bevésődött nekik a brownie. Oké -gondoltam- de bajban vagyok, szégyen-gyalázat: dobozost szoktam venni, amihez már csak ezt meg azt kell keverni és mehet is a sütőbe. Kicsit feljavítom némi plusz adag beletördelt csokival, hibátlan. Nem mintha nem tudnék sütni, de szeretem az ilyen végszükség megoldásokat a konyhaszekrényben, biztonságot ad a jelenlétük.
Szóval brownie. Kerestem is neten egy alapreceptet, meg is világosodtam egyből, hogy nem vagyok normális amiért eddig dobozost vettem, halálosan egyszerű. Viszont nincs itthon étcsoki, amiből 26 dekát ír elő a recept. Nem 30, nem 25, pontosan 26 deka. Aham, tudom már, hogy miért csípem a dobozost. Azt mondja Api, hogy tegyek bele sportcsokit, az van itthon. Az majdnem mindig van itthon, mert eléggé szeretjük. És különben is -teszi hozzá- mi van a reformkonyhával, az egészséges ételekkel, amire fogadkoztál, hogy januártól minden megváltozik a konyhában? Legyintettem, ugyan már! És a többi fogadalommal mi van? Ne csinálj már úgy, mint aki nem ismer! Egyébként meg múlkor sütöttem pizzát egészséges lisztből (mert fehér nem volt itthon), tehát a haladás rögös útján vagyok! Különben is: ez sportos brownie lesz, így simán lehet reform! Szóval nekiálltam az alapreceptnek, az étcsokit helyettesítettem a sport csokival (nem volt 26 deka, senki nem tart otthon 26 deka sportcsokit, 5 db volt) amit meg kell olvasztani vajjal. Fel is keltette a kíváncsiságomat, hogy vajon mi lesz a sporttal, miután így sós kútba tesszük, onnan is kivesszük… Az alaprecept cukor mennyiségét kissé leredukáltam, mert úgy ítéltem meg, hogy a kész sütemény energiaértéke simán fedezi majd egy kisebb település havi szükségletét. A tészta marhagyorsan kész lett (a dobozos-ellenes felemnek már megint hízik a mája), az állaga is kielégítő, a sűrűsége pont olyan mint a dobozosé. Bár jól kikevertem, azért tettem a tepsibe sütőpapírt, ennyi cukorral őszintén meglepne, ha nem ragadna oda! 20 perc alatt szépen megsült, kissé megrepedezett a teteje, ami a házi brownie sajátja (a dobozos-ellenes felem nyerésre áll), úgyhogy megállapíthatom, hogy a vizuális érték is kiváló. A színe kicsit világosabb, pont mint mikor a sportba beleharapsz. Az illata is jó, megmaradt a sportos, rumos bukéja. Hagytam egy kicsit hűlni és felvágtam, de kenődött a késen. Oké, egy brownie legyen lágy és krémes, de nem ennyire, mint hátulgombolós nyerstészta korában. Ezért úgy ahogy volt, felszeletelve (még jó, hogy a tepsiből sütőpapírral együtt tettem át a vágódeszkára és azon szeleteltem) visszaküldtem a sütőbe még 10 percre, de már hőlégkeverősre állítva, az első 20 percét alul-felül sütősön töltötte odabent. Amikor újra kivettem, meglepve nyugtáztam, hogy kissé megnőtt, tekintve hogy nincs benne sütőpor ez azért nem várt esemény. Közben megettük a levest és elrendeltem egy kis kajakómát, amíg a süti ehetővé válik. Szeletelni már nem kell, csak hűlnie, addig újra elveszítettem a családot, könyvből, monitorból és tévéből válogatott különféle világokban. Leszedtem hát az ebéd utáni asztalt, és cukrászdásra rendeztem át, majd feltálaltam a süteményt (fölöslegesen, mert mindenki maga elé kérte a tányért).
A végeredmény nagyszerű lett, ezt bizonyították a mosolygó arcok a tányérok felett, megmaradt a sportos beütése, viszonylag krémes maradt (lehet, hogy légkeverőn elég neki 5 perc is), bár nekem még így is nagyon édes, legközelebb még kevesebb cukor megy bele.
Tehát nem a csoki teszi a Brownie-t! Nyílván nem én találtam fel az év süteményét, de a dobozos-ellenes énem rém büszke magára!
Köszönöm a figyelmet, senkit nem beszélek rá vagy le róla, nekünk ízlett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: