Walter

Volt nekem egy öreg wv bogaram, a Walter.

1-2 évig egészen jól bírtuk egymást, bár egy évvel idősebb volt nálam, így nyilván nem volt zökkenőmentes a a viszonyunk, autóévekben mérve mégiscsak öregecske volt hozzám. De a fiúm -akitől kaptam- lelkesen szervizelte nekem, így Walter mindig elvitt A-ból B-be. 

Aztán egy szép vasárnap reggelen hazaköltöztem, és Walter nem bírta az ingázást, a hosszú távokat. Úgy szállt el belőle az élet, mint abból a kapcsolatból. Ekkor már krisztusi korba lépett, nem is hibáztattam szegényt. 

Felmerült hát az eladás ténye, de nem nagyon nyomták a csengőt miatta -lévén nem is nagyon működött. Aztán mégiscsak akadt egy kereskedés, ahol bevették, ki is fizettek érte 20 ezer jó magyar forintot. Vicc? Az. Ennyit ért. 

Emberünk megkért, hogy ne írjunk adásvételit, jön rá egy vevő, akinek kell alkatrésznek, majd vele, hogy ne legyen két átírási költség. Jóhiszeműen belementem (hiba#1).

Innentől megindult egy hetekig-hónapokig tartó hitegetés, ami persze nem vezetett sehova, majd emberünk eltűnt, kereskedés bezárt. 

Eltelt egy év, talán több is.

Mivel a súlyadó továbbra is engem terhelt a már nem létező autóra, ezért besétáltam naivan az önkormányzathoz, hogy legyenek szívesek kivonni a forgalomból. Azt mondták, hogy semmi akadálya, vigyem be a forgalmit és a rendszámot. Szemem elkerekedett, szemöldököm a hajtövemig csúszott, sztorimat elmeséltem. Ügyintéző a karját széttárta, vállát megvonta és az ablakához intette a következőt. 

Utóbb az ügyvéd megkérdezte, hogy miért nem vetettem fel egy jegyzőkönyvet. (Hiba#2). Az akkor pár hónapos gyerekemmel a karomon valahogy nem pörögtem túl ezt a kérdést. Meg miért is kéne nekem ezt zsigerből tudnom? Na mindegy. 

Azt mondta, tehetek feljelentést ismeretlen tettes ellen, de minden költség engem terhel -beleértve az Ő díját is- az ügyben. Nem akartam feljelentést tenni, hiszen nem lopták el, kifizették (hiba#3). Ennél a pontnál szerintem világossá vált az ügyvéd számára, hogy egy igazi szerencsekerékkel van dolga, ezért inkább azt javasolta, hogy várjak 1-2 évet, amíg kivonják a forgalomból. Igaz, hogy addig fizetnem kell a súlyadót, de az még mindig kevésbé költséges, mint egy eljárás…

10 év telt el azóta. És most kaptam egy levelet az önkormányzattól. A vastagon szedett résztől elhomályosodott a tekintetem: “ideiglenesen kivonjuk a forgalomból”, majd tovább olvastam, a mosoly az arcomra fagyott és az ideg szétcseszett: “mert x éve nem lett kifizetve rá a kötelező biztosítás, ezért 5 napon belül fáradjak be az irodába, vigyem magammal a forgalmit és a rendszámot vagy 5000-től 500000 forintig terjedő pénzbüntetést szabnak ki rám”. Wtf??? 

Befáradtam (mit fáradtam? Döngtek a lépteim) és elmesélem újra a sztorimat, hogy az a szemét kereskedő mennyire átvert, azt hogy hogyan pattantam le az életúnt ügyintézőről, hogy mekkora hülye voltam, amikor hallgattam az ügyvédre, aki csak lerázni akart a kis piti ügyemmel, hogy 11 éve fizetem a rohadt súlyadót egy nemlétező kocsira és mennyire elegem van, mert tuti, hogy még a fejfámon is ott lesz a rendszáma és esküszöm Stephen King Christine-je elmehet a sunyiba ehhez a pszichoterrorhoz képest. 

Kedves volt a nő, leültetett, vízzel kínált és felajánlotta, hogy felvesz egy jegyzőkönyvet, ideiglenesen kivonják a forgalomból, ezután kiírnak rá egy közleményt, és ha nem jelentkezik rá senki, aki visszahelyeztetné a forgalomba (miért is jelentkezne, ez egy 43 éves autó és már rég szétbontották, bezúzták, mittomén), akkor véglelegesen kivonják a forgalomból végre, és a súlyadó is megszűnik. Már gondolkodtam is, hogy hazafele milyen pezsgőt vegyek, mert erre pezsgőt kell bontani, nem? 

Majd hozzátette a nő, hogy 5 év múlva. 

Mondom, mi van? Azt mondta, 5 év múlva vonják ki véglegesen! Arcom lefagyott, a pezsgő  gondolata szertefoszlott, majd mosolyogva hozzátette: “azt már fél lábon is, nem?!”

Este Api megkérdezte: na, elintézted?

Én kihúztam magam és legyintettem, mint amikor Barnie Stinsont kérdezik a munkájáról: chcc, ugyan, kérlek!