Nem szülünk parancsra!

Egyáltalán nem volna szabad ezt a témát feszegetni, pláne nem ellenszenves politikusoknak.
3 éve is belefutott az egyik, akkor éppen öt gyereket kellett volna szülni minden nőnek, hogy ne legyen ideje olyan butaságokkal foglalkozni, mint az önmegvalósítás meg az emancipáció. Szerinte biztos ettől jönne el a világbéke, vagy nem is tudom, hogyan gondolta… Most úgy tűnik, aki eddig ezt nem teljesítette, lehetőséget kap, hogy szüljön unokát.
Már akkor is jól látszott, hogy nagy butaság hergelni a nőket, nyomást gyakorolni (vagy próbálni) bármilyen tekintetben, de éppen a családalapítás tollpihével csiklandozni az orrunkat a legnagyobb hülyeség.
Rengeteg nőt ismerek, aki önmegvalósít, emancipált, nagyszerű családanya, feleség, barát. Ők aztán az igazi beteg állatok, nem?! Miért nem térnek vissza a századeleji háztartáshoz, akkor aztán nem lenne idejük másra, csak ami a dolguk! Pffff.
Így vagy úgy, mind boldogságra vágyunk. Van aki családalapításra, van aki fényes karrierre, van aki mindkettőre és olyan is van aki egyikre sem. Az, hogy ki miben találja meg a boldogságát, teljesen személyre szabott. Ha valakivel összeköti az életét, akkor már két személyre szabott. Viszont ha az egyik személy presszió alá helyezi a másikat az elvárásaival, az már mindjárt csak az egyik személy boldogságáról szól.
Nem minden nőt tesz tökéletesen boldoggá a családi fészek melengetése. Van olyan, aki magára talál benne és nem csak boldog, de kiegyensúlyozott is, minden este elégedetten hajtja álomra a fejét. Hálás a férfinak, aki lehetővé teszi számára és a férfi is hálás a nőnek, hogy hátteret biztosít neki.
Van olyan viszont, akit mindez nem tesz maradéktalaul boldoggá és nem hajtja elégedetten álomra a fejét minden este, úgy érzi hogy tennie kell még valamit, hozzátennie a nagy egészhez.
És olyan is van, aki szeretne melengetni, de nem teheti meg, nem elég hozzá a férfi jövedelme.
Olyan is van, aki egyedül húzza az igát gyerekkel, vagy anélkül.
Nem lehet általánosítani és skatulyába helyezni a nőket. A férfiakat sem. Egyáltalán senkit sem.
Tudjuk jól, mi a dolgunk és tesszük is boldogan, ha tehetjük. Nem ez a probléma. A probléma az, ha egy vadidegen akarja megszabni nekünk, hogy mi a dolgunk. Mondhatnám, hogy szabja meg a feleségének vagy a lányának, de még nekik se! Mert attól lesz egy férfi igazán ellenszenves. És mi nem akarunk kicsi ellenszenves gyerekeket szülni, nevelgetni!
Sok helyen még mindig az járja, hogy ha a férfiembert megkérdezik hány gyereke van, azt mondja egy. Meg két leány. Ellenszenves aki ilyet mond? Igen.
A kölcsönös tiszteletet mindjárt kezdhetnénk azzal, hogy légyszi senki ne verdesse a méhünkkel a csalánt, asszem ez nem nagy kérés!