Ma kicsomagoltam és beüzemeltem a varrógépet, amit szülinapomra (júliusban!) kaptam Apitól. Gondoltam, most hogy itt van az ősz, itt van újra, a szabadban töltött órák száma csökken, hódolhatok a hobbimnak. Öreg Toyota barátom 15 év után megadta magát, sok-sok kilométeren volt hű társam (még mindig a varrógépről van ám szó).
Következőképpen nézett ki a sztori:
Varrógép dobozból kivesz, régi varrógép dobozba betesz. Konnektor lóg, Api gyors megszerel. Varrógép bekapcsol, tenyér összeüt, megdörzsöl, majd “anya gyere!”. Anya megy, porszívó tart a fúró alatt, óra a falra kerül a szekrény tetejéről ahol fél éve porosodik.
Varrógéphez visszaül, felső szál befűz, orsó csévélésre kapcsol, majd “anya gyere!” Anya megy, matek házi elkészül, vissza varrógép. Alsó szál befűz, próba anyag bekészít és varr… milyen szépen zümmög.
Első darab -nagyon régen halogatott- felaljazni való nadrág kiszab, bekészít, talp leenged, láb a pedálon, lábnál kutya ül és shrekmacskásan néz. Kutya kivisz, tálkája feltölt, vissza varrógép. Nadrág egyik szára megvarr, majd “anya gyere!”. Anya megy, uzsonna elkészít, tányér elmosogat, asztal letöröl, vissza varrógép. És onnantól csak varr és varr…. ablakra függöny, asztalra terítő kerül, fiókból-ládából a varrnivaló fogy, összehajtogatott megvarrt holmi szépen magasodik.
Azt mondják, hogy olyan hivatást válassz, amit akkor is szívesen csinálnál, ha nem fizetnének érte. Akkor leszel boldog ember, és akkor valósítod meg önmagad.
Asszem én révbe értem…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: