Másfél évesem egyre jobban önállósodik. Kicsit náthás lett, folyik az orra. A porszívós orrszívás kész tortúra volt eddig, de Api kitalálta, hogy rábízza a dolgot. Egyenesen elképesztő ahogy szedi a kis lábait, szalad a füribe az orrszívóért, beszalad vele a gardróbba a porszívóhoz, ott leül, módszeresen összerakja a szerkezetet, odateszi az orrához és rámnéz olyan “mehet!” nézéssel. Bekapcsolom neki a poszívót, kiszívja magának az orrát majd rohan vele vissza a füribe és bedobja a mosdóba. Először, amikor mondta neki Api, hogy “és most vidd a helyére” akkor letette a füri ajtó melletti cipős szekrényre. Ezen jót nevettünk, tényleg gyakran előfordult, hogy oda tettem, mert épp rohantam tovább csinálni, amit épp elkezdtem.
A másik kedvence a pelenka, ahogy végzünk a pelenkázással, már fut is vele a szemeteshez.
Szépen bővül a szókincse is, van például a “puti” = ropi, de lehet büdi is, ha épp a pelenka tartalmáról van szó. Továbbá a “tuti”, ami pedig egyértelműen túrórudi, mert megfeszül a hűtő előtt lábujjhegyen és igyekszik kinyitni azt. Már nem minden innivaló “tája” , reggel és este tisztán érthetően “teii”-et kér.
4,5 évesünk épp büntiben van a héten: nincs tévézés és számítógép sem. Az első napon elgondolkodtam, hogy kinek nagyobb büntetés ez, azért nem volt rossz időnként az a napi 1-2 óra, amíg Ő megnézett egy mesét, én pedig tudtam haladni délután is a dolgommal. De aztán a második napon előkerültek sorba a jobbnál jobb játékok. Kábé egy éve kaptunk egy hatalmas dobozt, ami tele van különféle társasjátékokkal. A szabályok betartása még nemigen megy neki, bár a marokkónál már kimondottan türelmes volt egészen addig, amíg a hugi oda nem sétált és bele nem ült a közepébe nagy vigyorogva, amikor Ő éppen nagyon koncentrált kihúzni a feketét! A mama félrenyelt, a papa pedig felhorkant, amikor megkérdezte, hogy “anya, megyünk sakkozni?” Hamar megnyugtattam Őket, úgy kapok sakk-mattot 1 perc leforgása alatt, hogy 4 bábumat üti le egyszerre vízszintesen. Készítettünk farsangi díszt is a gyerekszobába, színes papír csíkokat vágtunk fel és egymásba ragasztgattuk őket, míg egy jó hosszú lánc lett belőle.
Most rettentően büszke és boldog is, mert középsőbe léphetett az oviban. Igaz, ma kijelentette hogy inkább visszamenne a kiscsoportba, mert nem tud rendesen vágni az ollóval. Jobb ötlet híján a tesója felé fordítottam, aki ült az etető székében és elmélyülten, elégedetten egyik kezében a villával turkálta, másikkal pedig csipegette és a szájába tenyerelte a frissen elkészült pudingos gyümölcs kosárkát , nagyjából tokától bokáig maszatos volt. -Nézd csak -mondtam, a hugi se tud még rendesen enni villával. Akkor legyen újra pici baba? Dehogy! Meg kell tanulnia. Te is megtanulsz majd szépen vágni ollóval. A problémák elől nem megfutamodni kell, hanem megoldani őket!
Bár nem tudom, hogy a lelkesítő beszédem célba ért-e, mert a következő mondata az volt, hogy : “jó, most már mosdasd meg, mert nagyon gusztustalan” , de azért miszlikbe aprított az ollóval egy jó nagy adag színes papírt a következő farsangi díszhez.
A másik kedvence a pelenka, ahogy végzünk a pelenkázással, már fut is vele a szemeteshez.
Szépen bővül a szókincse is, van például a “puti” = ropi, de lehet büdi is, ha épp a pelenka tartalmáról van szó. Továbbá a “tuti”, ami pedig egyértelműen túrórudi, mert megfeszül a hűtő előtt lábujjhegyen és igyekszik kinyitni azt. Már nem minden innivaló “tája” , reggel és este tisztán érthetően “teii”-et kér.
4,5 évesünk épp büntiben van a héten: nincs tévézés és számítógép sem. Az első napon elgondolkodtam, hogy kinek nagyobb büntetés ez, azért nem volt rossz időnként az a napi 1-2 óra, amíg Ő megnézett egy mesét, én pedig tudtam haladni délután is a dolgommal. De aztán a második napon előkerültek sorba a jobbnál jobb játékok. Kábé egy éve kaptunk egy hatalmas dobozt, ami tele van különféle társasjátékokkal. A szabályok betartása még nemigen megy neki, bár a marokkónál már kimondottan türelmes volt egészen addig, amíg a hugi oda nem sétált és bele nem ült a közepébe nagy vigyorogva, amikor Ő éppen nagyon koncentrált kihúzni a feketét! A mama félrenyelt, a papa pedig felhorkant, amikor megkérdezte, hogy “anya, megyünk sakkozni?” Hamar megnyugtattam Őket, úgy kapok sakk-mattot 1 perc leforgása alatt, hogy 4 bábumat üti le egyszerre vízszintesen. Készítettünk farsangi díszt is a gyerekszobába, színes papír csíkokat vágtunk fel és egymásba ragasztgattuk őket, míg egy jó hosszú lánc lett belőle.
Most rettentően büszke és boldog is, mert középsőbe léphetett az oviban. Igaz, ma kijelentette hogy inkább visszamenne a kiscsoportba, mert nem tud rendesen vágni az ollóval. Jobb ötlet híján a tesója felé fordítottam, aki ült az etető székében és elmélyülten, elégedetten egyik kezében a villával turkálta, másikkal pedig csipegette és a szájába tenyerelte a frissen elkészült pudingos gyümölcs kosárkát , nagyjából tokától bokáig maszatos volt. -Nézd csak -mondtam, a hugi se tud még rendesen enni villával. Akkor legyen újra pici baba? Dehogy! Meg kell tanulnia. Te is megtanulsz majd szépen vágni ollóval. A problémák elől nem megfutamodni kell, hanem megoldani őket!
Bár nem tudom, hogy a lelkesítő beszédem célba ért-e, mert a következő mondata az volt, hogy : “jó, most már mosdasd meg, mert nagyon gusztustalan” , de azért miszlikbe aprított az ollóval egy jó nagy adag színes papírt a következő farsangi díszhez.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: