Háziállat

Már hatalmasan gömbölyödött a kistesó a pocakomban amikor elérkezett elsőszülöttünk 3. szülinapja. Akkoriban Elmo világa folyt még a vízcsapból is, kívülről tudtuk az összes részt oda-vissza, közel egy éve néztük már napi rendszerességgel. Kérdésünkre, hogy mit szeretne a szülinapjára, zsigerből jött a válasz: -Dorothy-t! Halacskát, amilyen Elmonak van! Apinak nem igazán tetszett az ötlet, mondván, kicsi még a háziállathoz, úgysem fogja gondozni. Felsorolunk hát néhány másik verziót, de Ő hajthatatlan volt. Végül sikerült meggyőzni Apit, végülis csak egy halról beszélgetünk, nem kell szobatisztaságra nevelni, vagy sétáltatni órákig.
Elmentünk hát egy hatalmas kisállatkereskedésbe és kiválasztottunk egy helyes kis gömb akváriumot a hozzá tartozó kavicsokkal és mű növénnyel. Kérdésemre, hogy milyen halat ajánl bele a 3 éves kislányunknak, jól látszott az eladón, hogy egy követ fúj Apival és legszívesebben azt mondaná, ültessek inkább virágot bele. Vonakodva rábökött a sziámi harcoshalakra amik piros és lila színben pompáztak egymástól elválasztva külön kis fakkokban. 3 évesünk kiválasztott egy szép piros példányt, egész úton hazafelé az ölében fogta a nejlonzacskóban úszkáló Dorothy-t és megállás nélkül mesélt neki.
Elérkezett a hétvége és vele együtt a kerti parti ideje, lázas készülődés közepette jártamban-keltemben arra lettem figyelmes, hogy Dorothy a víz felszínén úszik a hátán. Megpiszkáltam egy kicsit, de nem mozdult. Feldobta a pacskert. Őrült pánikba estem és lelki szemeim előtt láttam ahogy a szülinapi parti taknya-nyála egybefolyós halotti torrá alakul át. Vasárnap lévén remegő kézzel tárcsáztam az egyik partira hivatalos barátnőmet, akihez közel esik egy állatkereskedés és vinnyogó hangon könyörögtem, hogy mentsen meg minket. Megnyugtatott, hogy minden le lesz zsírozva, ne parázzak, mert megszülök. Addig hagyjam ott a halat, mondjam hogy alszik vagy ilyesmi. Fél óra múlva viszont ő hívott elcsukló hangon: -Gáz van bébi, nincs piros csak lila! -Akkor hozd el a legpirosabb lilát, majd kitalálunk valamit.
Este a kis szülinaposunk lelkesen mesélt Zs. mamának a fantasztikus, színváltós Dorothy-ról.
Nem telt bele 2 hónap és Dorothy II. is követte Dorothy I.-et. Api nem akart több hazugságot, már a szülinapi halcserés kommandót is rosszallóan nézte. Megmondtuk neki. Nagy hülyeség volt. Majd’ megszakadt a szívem, egy egészen új érzés, ahogyan a gyerekem “sírat” valakit. Vele sírtam. Sötétedésig tutult az ablakban: “Do-ho-ro-ho-ti-hi!” -ismételgette zokogva és várta a sötétedést, hogy csillagot választhasson neki. Ugyanis amikor megkérdezte, hová lett, megmondtam hogy lehúztam a wc-n. Api jól lehülyézett, én meg Őt, mert eleve az Ő ötlete volt ez a fene nagy őszinteség. Itt kérek elnézést minden állatvédőtől, de 9 hónapos terhesen, a lakásfelújítás közepén valahogy nem ugrott be egy 3 cm-s hal temetésének az ötlete.
A vigaszt én másik halban láttam és bizony nem adtam fel. Így lettek családunk tagjai Aranylevél és Büdöslevél. (szívesen íratnék 3 évesekkel utónévkönyvet). Gőzöm sincs, hogy milyen fajták, olyan kicsi , narancssárgás, a farkukon fekete háromszöggel. Nem kérdés persze, hogy ki eteti és takarítja Őket.
Dorothy azóta sem merült feledésbe, olykor megemlíti még és halottak napján pl mécsest gyújtott neki az én két mécsesem mellé.
Azóta tudomásomra jutott, hogy a gömb alakú akvárium már nem elfogadott az állatvédők szerint. Nem teljesen érthető ez számomra és mivel Aranylevél és Büdöslevél sem panaszkodott az elmúlt másfél évben, ezért valószínüleg nem mostanában cseréljük szögletesre. Az akvárium nagy előnye még, hogy másfél évesünk remek jókat szundikál délutánonként a levegőztető monoton duruzsolására!