Karácsonyi spórolás

Apival megbeszéltem, hogy a legoptimálisabb “Jézuska-körút” a péntek délelőtt lenne, már napokkal ezelőtt ki is néztem mindkét lányunk számára az egyik áruházlánc postaláda teleszemetelős hirdetésében az ajándékokat. Ezek az újságok egész évben olvasás nélkül, egyenes úton mennek az ovi papírgyűjtőjébe, de nem most, válság-kari idején! A kiválasztott, áhított ajándékok egy héten keresztül álltak a “Marcsa-árgép” ellenőrzése alatt és a tavaly karácsonyi befutó webáruházak sorra buktak el. Ráadásul szintén ez a multi aznaptól kínálta kedvezményesen a kedvenc Bartos Erika könyveket, amiket a 4 évesünk imád, a nagyitól pedig éppen könyvre vonatkozóan kaptunk itinert és pénzt. 4 évesünket szépen oviba sumákoltuk, Api is úgy csinált mintha dolgozni menne, mert ha megtudja hogy szabadnapos, akkor azonnal hangos tüntetésbe kezd az egyenjogúságért. 1 évesünket kénytelenek voltunk magunkkal vinni, de tökéletesen egyetértettünk abban, hogy az Ő figyelmét még sokkal könnyebb elterelni. Célirányosan hamar megtaláltuk mindkét játékot, viszont a könyveket sehogy nem találtam. Nagy nehezen kerítettem egy eladót, aki az arcomba röhögött, mondván: másfél óra alatt elfogyott az összes, kicsit korábban kellett volna jönni! -Korábban?! Minél korábban? Fél 9 van!- horkantam fel kissé felindultan és csalódottan attól, hogy porszem került a precízen kidolgozott kis akciótervembe. A pénztárnál hamar sorra kerültünk, 1 évesünk is remekül elfoglalta magát: egy ott felejtett  micimackós tányérba ki-be pakolászott 3 csomag ajándék kötöző szalagot, utóbbit végül muszáj volt megvenni, csak rájött, hogyan lehet kicukkolni a fóliából. Higgadt, praktikus gondolkodású Api azonnal vázolta a B tervet: az áruházlánc hozzánk legközelebb eső üzletét, gyors fejszámolással kikalkulálta a várható időtartamot és mosolyogva nyugtatott meg, hogy simán van időnk ott megvenni a könyveket úgy, hogy még az ovihoz is visszaérjünk délre. Autóba vágódtunk hát, 1 évesünk másodjára szenderedett el a nap folyamán 2 perc leforgása alatt. Odaérve áruház #2-be, megcéloztuk a könyv részleget, ahol a kevésbé ellenszenves eladócsaj #2, mint az előző volt, éppen Bartos Erika könyveket pakolászott ki -csak épp nem azt a sorozatot, amit mi szerettünk volna. Kérdésünkre kábé ugyanazt a választ kaptuk, mint az előző helyen, csak valamivel kulturáltabban. Amikor Api még rövidebb vitába is bonyolódott a csajjal a két sorozat szereplőinek párhuzama tekintetében, akkor ugrott be a 4 évesem (azonnal realizálódott bennem, hogy az érvelő tehetsége egyértelműen Api-gén) és az órámra pillantottam; indulni kéne. Tanácstalanul toporogtunk, amikor eladócsaj #2 kicsit közelebb lépett és majdnem suttogva ajánlotta a kiadó webáruházát, ahonnan ha megrendeljük, alapból olcsóbb. Praktikus gondolkodású Api azonnal csekkolta is a telóján és tényleg! Ettől persze csak még jobban utáltam eladócsaj #1-et! Api tényként említett “többe került a leves, mint a hús”-ára visszavágtam egy “ami bejött a réven, az elment a vámon”-al, csak hogy kvittek legyünk idióta elmés megjegyzésekben! A “karácsonyon nem lehet spórolni”- tarkítottam a repertoárt. Dehogynem lehet, az “olcsó de cserébe szar is” kategóriával- vágott vissza Api. Mert “ami nem kínai , az hamis!” -csaptam le a sógorom kedvenc mondásával.
Valóban a benzin költséggel és a futár szolgálattal ugyanott vagyunk, mintha akárhol vettük volna meg, de legalább a karácsonyi ajándék vásárlás témakör és a spórolásra vonatkozó idióta elmés mondások tárháza kipipálva!  Továbbá remélem, hogy nagyon mellé lőni sem tudunk, mert 4 évesünk lediktálta ugyan, hogy mit írjunk a Jézuskának, de 1 évesünknek csak megtippelni tudtuk az ajándékot. Viszont az ajándék kötöző még itthon is a kezébe került és jó fél órát játszott vele, így valamivel tutira el lesz bűvölve a fa alatt.