Ajándék

4 évesem néhány napja mindenkinek ajándékot csomagol karácsonyra. Egy ideig nem szóltam bele, olyan klasszul elfoglalta magát, lelkesen adott a bővebb család minden tagjának különféle kincseket: kinder tojásból származó felismerhetetlen figurát, hajcsatot, barbie fésűt és egyéb nélkülözhetetlen dolgokat. Ám amikor a fürdőszoba polcról levette az egyszem megmaradt parfümömet (a másikat Ő törte össze véletlen nemrég, hetekre gucci illatba öltöztetve vele a lakást) akkor azért csak megkérdeztem, hogy hova, hova?!
Jaa… -nézett fel rám azzal a shrek-ből a macska nézéssel- ezt becsomagolom a Nyénnyének karácsonyra! (a nővéremet szólítja így pici kora óta)
De Szivem, az az enyém! -vágtam rá gondolkodás nélkül. Két kislányt nevelve már jó ideje realizálódott bennem, hogy a magántulajdon fogalma megszűnik létezni, épp ezért görcsösen kapaszkodok egy-egy darabba ami valamiképp még tükrözi a nőiességemet és túlélte a gyermekeim kíváncsi utánzó szokását. Lényegesen kevesebb idő jut már a külsőmre, ezt mi sem bizonyítja jobban mint amikor azonos napon mosok hajat és sminkelek is, azon túl hogy a 4 évesem megkérdezi hová megyünk, az 1 évesem is pápát int.
-De Te is eladod a Bodza holmiját! -jött a 4 évesem érvelése. Valóban egy ideje próbálok megválni a fölöslegessé vált babaholmitól, de meg sem fordult a fejemben, hogy ezzel rossz példát mutatok neki és úgy gondolja, bármit elajándékozhat bármikor! Hosszas magyarázatba kezdtem hát, elmondtam hogy csak azt adom el, amit már nem használunk és az árából olyasmit veszek amire viszont szükségünk van. Nehezebb volt megértetni vele, mint gondoltam. Alaposan belebonyolódtunk a témába és annál a pontnál mikor a gazdasági válságnál jártunk, már megbántam hogy nem egyszerűsítettem le a dolgot jóval hamarabb és 16 darab kérdés közepette mentőövön agyaltam. Ekkor beugrott a “kérdésre kérdéssel” időnyerési fordulat.
-Tulajdonképpen honnan jött Neked ez az ajándékcsomagolósdi? A karácsonyi ajándékot a Jézuska hozza! -vágtam a szavába.
-Hát persze, Te kis butus! -mondta és olyan kissé sajnálkozós mosollyal megsimogatta az arcomat. Majd hirtelen faképnél hagyott.
Percekkel később esett csak le, valahonnan megneszelte hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de azt hiszi, hogy én ezt nem tudom, ezért meghagy a hitemben. Kíváncsi leszek, meddig hitegetjük egymást!