Tesók

Kicsi lányunk betöltötte a 15. hónapját. Jól láthatóan megindult nála a beszéd. Családunk egyetlen tagja sem szűkölködik a szavakban, hamar átvette Ő is a jó szokást, szinte megállás nélkül mondja a magáét babanyelven. Mostanában egyre több szó felismerhető a mondandójából és lelkesen utánoz. Amikor ügyesen ejt egy-egy szót, kis hatásszünetet tart, nevet egy nagyot és lelkesen meg is tapsolja magát.
Már jó ideje megért mindent, a nagy tesó előszeretettel ki is használja ezt a remek lehetőséget és szívesen alkalmazza küldöncnek. A kicsit ez cseppet sem zavarja, sőt! Fut, szalad, pattog egyik kis lábáról a másikra, remeg az arcocskáján a husi és a hangja amit kiad hozzá. Igazán mókás látvány! 🙂 Ebben a korban még olyanok, mint a kölyökkutyák, imádják a feladatot. Amikor a nagy tesó éppen alkot valamit és nem szeretné, hogy a kicsi lerombolja, olyankor szeretné hosszabb időre távolt tudni. Ekkor jönnek az összetettebb feladatok, például: hozd ki a szobából a piros labdát és a lila ruhás babát de előbb dobd ki a szemetesbe a túrórudim papírját!
Előfordul, hogy akár már 10 percig is eljátszanak együtt, ami nem is rossz a korukat és a köztük lévő korkülönbséget tekintve! Persze ezt nem úgy kell elképzelni, hogy csak ücsörögnek szép csendben és angyalian játszanak! Általában ezek pörgetős játékok: fussunk, labdázzunk, bírkózzunk, táncoljunk, visítsunk.
Mivel a 15 hónaposkánk mindenevő, nehéz egyensúlyt találni közös játékok terén. Gyurma, zsírkréta, ceruza például kizárva! Elég sok kicsiknek való vastag lapos könyvet megőriztünk számára, nagyobb lánykánk imádta ezeket, ült az ölünkben perceken keresztül és soroltuk a képeket, az állatokhoz tartozó hangokat. De sajnos ezek a könyvek is áldozatául estek a hörcsög szokású kistesónak. Hihetetlen tempóval rág szét mindent. Api szerint lassan kirágja magát a kiságyból is (tényleg jókora adag fa hiányzik a pereméből)! Alapvetően csak alváshoz használ cumit, de amikor egy adott napon a harmadik könyvecskét szedem ki a kezei közül (nyáláztatva, darabokban), akkor bizony a szájába dugom nappal is! A nagytesó emlékeim szerint nem cumizott és nem is evett könyveket ebben a korban, de miért is lennének egyformák?!
Sok hasznos -és kevésbé hasznos, ámde szórakoztató- dolgot is tanulnak egymástól. Nemrég anyukámék vigyáztak egy rövid időre a kissebbik unokára és apukám megkérdezte, hogy honnan vannak bulgár ősei a gyereknek. A tesó megtanította arra, ha evés közben megkérdezik tőle, hogy finom-e, akkor rázza a fejét. Ez mindenkinek vicces, nekem inkább görbe tükör: ugyanis nem erősségem a főzés!
A nagy tesónak nem a kedvenc tevékenysége esténként a játékok összepakolása. (melyik gyereknek az?!) Ez általában hosszas könyörgés és fölösleges szócséplés kíséretében színesíti az én feladatkörömet végül. Egy este a nappaliban hagytam a teregető kosarat. A kicsi pedig teljesen magától elkezdte összeszedni és beledobálni a játékokat. Szépen megdícsértem miatta, ráültettem a játékkupac tetejére és betoltam vele a gyerekszobába. Ez annyira megtetszett a nagy tesónak is, hogy azóta versengenek a játékok összeszedésében egy kis tologatás reményében.
Összegezve: egyre mulatságosabb az együtt töltött idő. Várakozással tölt el, ha a valódi beszéd kezdetére gondolok a kis tesót illetően. Rengeteg gyerekszáj-sztorit megörökítettem az elsőszülöttünk picike korától fogva, gyanítom ez még folytonos lesz néhány évig! 🙂