Ilyenkor ősszel, amikor egyre többet esik az eső és egyre hidegebb van, mind kevesebb időt lehet már a szabadban tölteni. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva minden év őszén úrrá lesz rajtam a lakás csinosítás. Szívem szerint az évnek ebben a részében a komplett lakás berendezését lecserélném. Megfelelő anyagi háttér hiánya lévén be kell érnem a mindenre kiterjedő óriás nagytakarítással és némi kis átrendezéssel. Ezzel is kénytelen vagyok megvárni a hétvégét; egyrészt mert 2 darab kicsi gyerek mellett reménytelen egyedül belefogni is, másrészt mert a bútoraink tekintetében a fizikai erőnlétem sajnos véges.
Viszont nem én vagyok az egyetlen, aki várja a hétvégét. Mindenki várja, különféle okokból. Lássuk ezt kicsit közelebbről:
Anya azért várja, mert az egész héten halogatott, nem jut rá elég idő dolgokat végre elvégezheti Api segédletével.
A gyerekek várják, mert végre itthon van Api is és tutira ki lehet csikarni egy jó kis csavargást, közös programot, ami természetesen csak és kizárólag gyerek-program lehet. Mi más?!
Api várja, mert végre együtt lehet a család és némi pihenésre is szert tehet az egész heti robot után.
Lakáscsinosítós hétvége után:
Anya: Ó, de pompás, olyan elégedett vagyok. Minden a helyére került.
Api: A fenébe, máris hétfő van?! Nem csináltunk mást, mint a lakást csesztettük 2 napon át.
Gyerekek: Valamit nem jól csináltunk, jövő hétvégén ügyesebben kell lobbizni, hogy tutira elvigyenek valahová.
Pihenős hétvége után:
Anya: Hihetetlen hogy így elpazaroltunk 2 napot!
Api: Na, ezért teremtette Isten a vasárnapot!
Gyerekek: Ezt a dögunalmat! Micsoda lusta szülein vannak!
Csavargós hétvége után:
Anya: Leszakad a derekam, nem érzem a lábam, öreg vagyok én már ehhez.
Api: Lett volna még pár ötletem, kár hogy csak 2 nap a hétvége.
Gyerekek: Na ugye, hogy el lehet tölteni hasznosan is a hétvégét?!
Rengeteg hétvége-típus létezik még, de az nagyon ritka, hogy az egész család egyetértsen. Nehéz 48 órát úgy beosztani, hogy minden beleférjen. Hozzá kell tegyem, nálunk Api a legelőzékenyebb, aki képes bölcsen és némán fejet hajtani a nőuralom kívánságai előtt. És természetesen ebben a tekintetben is -mint minden másban- elsők a gyerekek. 4 év távlatából egyre világosabb számunkra, hogy a szülő és az önzés szó olyan messze kerülnek egymástól, amennyire csak lehet.
http://www.youtube.com/watch?v=V-AgV6ciitk&p=7D1177952B275149&playnext=1&index=14