Volna, volna, volna

Van egy elméleti listám, aminek a lényege, hogy mi volna ha…
Egyre hosszabb és színesebb ez a lista és néhány dolog már régen módosult, illetve végleg törlődött róla.
A legutóbbi például egy banális volna: mi lenne ha 3 kezem volna? Ennek -azon túl , hogy állati hülyén néznék ki- semmi hátrányát nem látom. Esetleg az alvásnál zavarna, bár attól függ, a törzsem melyik részén volna… Rengeteg gyerek-holmi készül 3 kezű anyukáknak. Nekünk ilyen az etetőszékünk: úgy lehet lehajtani a tálcáját, hogy két oldalt a két kezünkkel egyszerre kell lefelé tolni egy-egy kis pöcköt és közben a harmadik kezünkkel lehajtani a tálcát. Plusz ha még a kezemben tartom a gyereket is közben, nos akkor elkélne egy negyedik kéz is, amivel vakargatnám a homlokom, hogy hogyan is legyen. Nagyon praktikus darab!
A volna-listán szerepel még egy mosogatógép. Ez egy elég makacs és visszatérő volna, gyakorlatilag minden egyes mosogatás alkalmával elábrándozok róla, de mindamellet az is felmerül bennem, hogy akkor vajon mégis mikor lenne időm ábrándozni?! Mert mégsem telepedhetek oda a mosogatógép elé, habár az egy évesem is ezt teszi a mosógéppel, valahányszor a kedvenc alvós párnáját kimosom. Csak ücsörög ott, mozog a cumi a szájában mint Meggie-nek a Simpson családból és Isten bizony követi a szemével a párnikát. Ahogy lejár a mosógép, lázasan rángatni kezdi az ajtaját, majd ahogy megkaparintja, már szalad is a kincsével úgy vizesen és  felmossa vele az egész lakást. Mindenhová leteríti, ráfekszik, a mosás kábé 3 perc múlva fölöslegesnek látszik.
Ide tartoznak még a régóta halogatott dolgok, amik mind arra várnak, hogy egyszercsak előlépnek a lista elejére és elintéződnek. Na, ennek a listának aztán se vége, se hossza! Hobbi varró vagyok, így időnként megkér valaki a családból vagy a barátok közül, hogy megvarrjak ezt-azt. Ez általában úgy néz ki, hogy hozzám kerül az adott nadrág, függöny, akármi és hónapokkal később előkerül a varrós szekrényből, amikor épp keresek egy tűt cérnával, mert égetően fontos megvarrni valamit. Ilyenkor előszedem a varrógépet és nekiülök a halogatott dolgoknak is. Nagy meglepetést szerezve ezzel a hozzátartozóimnak, akik már rég megfeledkeztek az adott varrnivalóról. Legutóbb egy barátnőm kért meg, varrjam meg a függönyét a nappalijába. Rutinos két gyerekes, szemfüles, dolgozó anyaként egy olyan délelőttre időzítette a dolgot, amikoris Ő délutános, a 4 éveseink és az Ő iskolása pedig szépen okosodik az adott tanintézményben és felajánlotta, hogy pesztrálja addig az 1 évesemet. Így is ráment az egész délelőtt és bár a homlokáig csúszott fel a szemöldöke amikor a gyerekszobában az egyik játékosláda mélyéről húztam elő a centit -egy a reggeliből maradt fél kifli és egy fél cumisüvegnyi tea kíséretében (mit össze kerestem egy órával azelőtt!), mégis remekül telt a délelőttünk! Így mindjárt ki is húzhatom a volna listámról az “átbeszélgetni néhány órát  egy barátnőmmel relatív nyugodtan és nem a telefont a vállamhoz szorítva, miközben teszem a dolgom” napirendi pontot!