Egészségben, betegségben

Akinek közösségbe járó gyereke van, annak azt hiszem, nem mondok újdonságot azzal, hogy 1 hét ovi után 3 hét betegség dukál. Számtalan immunerősítő vicket-vackot kipróbáltunk már, így próbálva kiküszöbölni a rengeteg náthát, köhögést, orrfolyást és még sorolhatnám. A legutóbbi egész jó, na nem mondom, hogy nem beteg a lánykám egyáltalán, de legalább nem kapja el az összes betegséget. Mondjuk csak minden harmadikat.
Volt egy karácsonyunk- 4 éves lánykánk akkor másfél éves volt, 1 éveskénk pedig még csak vágyálom- amikor mindhárman megbetegedtünk. Nem az a kicsit fújom az orrom és lötyög a fejem típusú betegség volt, hanem a “Jesszus, most tényleg négykézláb menjek ki a wcre?!” fajta. Az volt benne a legszebb, hogy a mi kis drágaságunk épült fel elsőként belőle, így amikor mi még javában fetrengtünk a kanapén és nem jött ki belőlünk audio jel, Ő már javában vígan bontotta le a lakást. Akkor azt mondtam Apinak, hogy ennél rosszabb nincs is.
Azóta természetesen sikerült már űberelni ezt az állapotot is. Ott van például a fosós-hányós vírus, amivel jó esetben csak a fél bővebb család köt ki a fertőző osztályon. Vagy a mindkét gyerek beteg és anya is, de Apinak muszáj dolgozni menni típusú. Ilyenkor is a gyerekek épülnek fel elsőként és mire jönne a hétvége Api felmentősereg létével, addigra Ő is ágynak dől.
Ez a mostani felállás: beteg mindkét gyerek és anya is, de még a kutya is ráadásul, asszem viszi a pálmát. Szombaton kezdődött az egész -természetesen, ez alapszabály: vagy hétvégén, vagy ünnepnapon. Az idősebbik kutyánk nem tudott lábra állni. Orvoshoz vittük hát, ahol kiderült, hogy a 24. órában érkeztünk , másnap meg kellett műteni. Ekkor már jól látszott a lányokon, hogy hamarosan kiüti Őket egy újabb ovis-betegség. Amit a nagy hazahoz, azt a kicsi is elkapja -ez is alapszabály. Miután vasárnap a frissen műtött kutyánkat hazacipeltük és álló nap pátyolgattuk, már futhattunk is neki újult erővel a remek jó hétfőnek, amikorra mindkét lánykánk taknyosan, köhögve, nyűgösen a kialvatlanságtól cincálhatta egész nap az addigra szintén taknyos, nyűgös anyát. Apinak természetesen dolgozni kell, igaz, legalább Ő még nem beteg. Remélhetőleg hétvégére sem lesz, bár amilyen az én szerencsém… Így érkeztünk el a csodás keddhez, amikor a lányok is diagnózishoz és gyógyszerhez jutottak a gyerekdoktornéni által, amire egyébként ráment az egész délelőttünk.
Ma este, amikor mindkét lányt elláttam orrcseppel, mellkenőccsel, gyógyszerrel, vitaminnal (ez csak leírva tűnik ilyen egyszerűnek, valójában háromnegyed órán át küzdöttünk velük) , utána még a kutyánkat is elláttam kúppal és gyógyszerrel (újabb fél óra, a kúphoz konkrétan szájkosárra van szükség) , akkor egy pillantara elgondolkodtam azon, hogy magamat sem ártana kúrálni. Hosszas keresgélés után a gyógyszeres szekrényben találtam egy doboz nyugtató teakeveréket. Már nem emlékszem, milyen aprópóból tettem szert rá, de biztos nem gondoltam komolyan, mert még bontatlan a csomag. Szépen visszapakoltam hát a komplex homeopátiás  megfázásra tartogatott gyógykészítményt és készítettem magamnak egy teát. Talán egy kis nyugalom nem árt. Ez az ápolónő üzemmód piszok sok stresszel jár és nem szeretnék ingerülten ébredni a pompás szerdára. Mert én bizony itt leszek. Egészségben, betegségben….