Amíg nem volt gyerekem egy csomó elvem volt a gyereknevelést illetően. Mióta itt vannak velünk, az elvek szép sorban dőlnek dugába.
Volt köztük például olyan, hogy minimális lesz a tévézés, mert én tele vagyok remek ötletekkel a hasznos időtöltést illetően. Viszont a család létszámával egyenes arányban nő a tennivaló is, így egyre kevesebb idő jut ezekre a hasznos időtöltésekre. Hát persze, hogy bekapcsolom nekik a mesét, némi kis nyugalom és csend reményében amíg én a végeláthatatlan házimunkában vagyok nyakig -vagyis legtöbbször inkább a fejem búbjáig és még azon is túl!
Volt még elvem, miszerint mindíg képes leszek félretenni mindent, a gyerekek lesznek az elsők, minden más megvár. Nos ezzel az a gond, hogy TÉNYLEG megvár. Olyannyira, hogy legutóbb egy takarítónéni segítségével sikerült szintre hoznom a lakást 8-tól 5-ig egy teljes álló napon át. (megjegyzem, azóta megint elkélne a drága jó takker néni segítsége…)
Olyan elvem is volt, hogy mindíg türelmes leszek velük, bármi történjen, nem fogok ordítani, seggrepacsizni. Na most, akinek van gyereke az tudja jól , hogy ez eleve baromság! Ilyet csak az mond, akinek nincs gyereke!
Itt egy klasszikus: “én bizony nő maradok 100%-ig, és adni fogok magamra, sosem leszek elhanyagolt, azért mert gyerekeim vannak”. Mondaná csak ezt valaki 2 teljes ébren töltött hét után nekem és a úgy csapnám tarkón, ahogy csak bírnám! Olykor nemhogy nőnek, de még embernek is alig-alig érzem magam. Apropó alvás: hihetetlen számomra, hogy fiatalabb koromban mindent megtettem, hogy ébren tudjak maradni és napokig bulizhassak. Most pedig erre az állapota panaszkodom, amibe akkoriban szándékosan hoztam magam. Ki érti ezt?!
És íme a kedvencem: nem lesz tele a lakás egy halom felesleges játékkal. Erre csak annyit mondok: WÁHÁHÁHÁHÁ!!!!! És a vicc az egészben, hogy képtelenség megválni akár csak a töredékétől is, mert a 4 évesem minden egyes darabról tudja, hogy mit kitől, mire és mikor kapott. Továbbá mindennek neve is van, tehát reménytelen!
Összegezve: vagy van bejárónőd és mosogatógéped, vagy pedig cseréld az elveidet észérvekre!
3:) Nagy klasszikus az is! 0
Aha, nekem a "sosem emelek rá kezet" a kedvencem…