Anya, Te sosem fürdesz?!

Este 7.00:  4 éves és  1 éves lányom boldogan lubickol a kádban, az óriási hab és temérdek fürdőjáték között. Egy ideje Api a pancsi-felelős, így mindent szabad. Teszem a szokásos esti dolgomat; kikészítem a pizsiket, a holnapi ruhákat, elmosogatok, összeszedem a lakás minden pontjáról a játékokat.
Este 8.00: Kicsi lányom már alszik, a 4 évesem még küzd, de már nagyon álmos, látom rajta. Megyünk aludni? -kérdem. Mehetünk, de a nagy ágyba, én veled alszom! -jön a válasz ellentmondást nem tűrő kijelentő módban. Fáradt vagyok már vitázni, megengedem inkább, majd ha már jó mélyen alszik, átcsempészem a saját ágyába. Mellé bújok hát, fogom a mesekönyvet. Te nem öltözöl pizsibe? -jön a kérdés. De igen, majd később lezuhizok, és átöltözök.
Éjjel 11.30: Kicsi lányom ordít, 4 évesem persze ott fekszik mellettem, szerintem hamarabb elaludtam , mint Ő. Átszaladok a kicsihez, mielőtt felverné az egész házat. nem tudom visszaaltatni, szenved. Jön a foga vagy náthás lesz….
Reggel 5.40: Elaludt végre, leteszem egy kicsit én is magam a 4 évesem mellé, Apa már úgyis a kanapén aludt el megint.
Reggel 8.00: Te jó ég, elaludtunk. Keltem gyorsan a 4 évesem, ráültetem a slózira, oda viszem neki a kakaót, ott helyben átöltöztetem, megfésülöm, hogy már csak fogat mosni kelljen. Magamra kapom hamar a tegnapi farmeromat és pólómat. Szörnyen nézek ki, a szemem alatt hatalmas fekete árkok, fogat mosok, összekötöm a hajam. Kicsi lányom édesen alszik az ágyában, mellette Api a kis kinyitható szivacskanapén… na ezt már végképp nem értem, mindegy aludjanak csak, ámokfutunk az oviba.
Reggel 9.30: Az ovi ajtaja már zárva van, csengetek, az óvó néni ajtót nyit , az arcán méltatlankodással kevert sajnálat, sűrűn elnézést kérek, elaludtunk. A teremben néma csend, reggeliznek már az ovisok. Gyors cipőcsere, puszi-puszi, délután jövök érted, szép napot, kicsim. Majd a 4 évesem a terem közepéről visszafordul és a néma csendben megkérdezi: Anya, Te sosem fürdesz?!