Komolyan?!

Hatodik érzék

Beszart a mikro a vendégházban. Vagyis megy, csak nagyon. Az van vele, hogy ha megnyomom a START gombot egyszer = 30 mp alatt melegítsd fel nekem légyszi a csészémben a vizet a nescaféhoz, akkor felcsavarja magát végtelenre. Azt se tudtam, hogy egy mikro egyáltalán képes ennyi ideig menni. Mármint órákig. De a kijelzője szerint képes…. Tovább »

Ecet és szódabikarbóna

Emlékszem régen, ahogy ácsorogtam az újságos előtt. A Nők Lapja az oké, alap. Én szerettem. Az elsőtől az utolsó betűig tartalmas tudott lenni. De hamar átfutottam, így kellett mellé még valami. Néztem a színes borítókat, a címlapokat, a szalagcímeket és közben beszívtam az illatot. Azt az összetéveszthetetlen újságillatot.  Aztán ott volt a könyvesbolt. Az illata…. Tovább »

Megmondalak!

Közvetlenül egy játszótér mellett lakunk. Az utcában a mi házunk az utolsó, utána már csak a játszótér van és rögtön utána a keresztutca. Elég kényelmes volt játszóra járni, amíg a lányok kicsik voltak, aztán még kényelmesebb volt, mert már ki se kellett mennem velük, most meg már csak nagyon ritkán mennek ki. A teraszunkról pont… Tovább »

Elégedett vagyok. És Te?

  Az úgy megy, hogy reggel felkelek, adok egy puszit Apinak, készítek magamnak egy nescafét, felteszem a szemüvegem és kényelmesen elhelyezkedek a tablettel. Na jó, hát előtte azért pisilek is, de nem térnék ki minden részletre. Ilyenkor a lányok még alszanak, ezért kelek korábban, mert kell nekem ez a reggeli rituálé. De tényleg kell nekem?Mert… Tovább »

Életképtelen generáció?

Ugyan melyik szülő ne ismerné azt a szituációs gyakorlatot, amikor megkérjük a gyereket valamire, de ő fittyet hányva rá, cseszik azt tenni, amit kérünk. Na és vajon miért? Csak! Mert olyanja van.Vegyünk egy egyszerű példát:“-Kérlek, pakolj össze a szobádban, mert szeretnék porszívózni ott is.”A gyerek erre morog valamit az orra alatt, hogy “mindjárt” vagy hogy… Tovább »

Nem kell a kamu

Eddig minden este olyan 45-90 (néha 120) perc ment el azzal, hogy:-Lányok, menjetek fürdeni!-Ma nem én kezdek!-Én se kezdek! Te kezded!-Nem! Te kezded!-Nem! Tegnap is én kezdtem!-Előbb még megnézem a Lármás családot!-De ez ismétlés, menj fürdeni!-Nem! Én akkor is megnézem!-Jó akkor menj Te!-Én is nézem!-Nem érdekel, valaki menjen fürdeni!-Te kezded!-Nem! Te kezded!-Anyaaaaaaaa! Szólj rá! És… Tovább »

Szobafogság

  Ez az írásom a lányaim egyik kedvence. Talán azért, mert ettől úgy érzik, hogy Ők kimondottan jó gyerekek. Az én tesóm. Mennyit öltük egymást gyerekkorunkban. Hányszor vitte anyánk a sürgősségire miattam. Övé volt a verbális erőszak, enyém meg a fizikai. Így osztottuk el, jólnevelt lánytestvérek módjára. Aztán megnőttünk és csapat lettünk, lett már közös… Tovább »

Csak a jóindulat

  Kettő olyan lényeges dolog történt velem tavaly és idén, ami ki tudott mozgatni a komfortzónámból és billenteni tudta a mérleg nyelvét újra egy picit a kreatív oldalam felé. Nagyon szeretem az életemet. Így, ahogy van. Mégis, néha azt érzem, hogy valami megfeneklik. Megállok a langyos pocsolya közepén és ott elnézelődök magamnak néhány hónapig. Ez… Tovább »

A tűpárna

  Lehettem vagy 18, talán 19 éves, amikor először albérletbe költöztem. Na nem mintha bármi gondom lett volna a szüleimmel, egyszerűen csak szerettem volna függetleníteni magam. A nővérem akkor már férjhez ment és nyilván bizonyítani szerettem volna, hogy én is megállok a lábamon. Kis négyemeletes ház volt Budán, belső udvarral, csupa idős lakóval. Nem volt… Tovább »

Füri felújítás folyt.köv.

Péntek reggel 8 óra: Api ma itthon maradt. Tegnap olvasta a blogot, és azt mondta, kicsit sajnálja, hogy kimarad ebből a vidám eseményből, hát ma a részese lehet Ő is! Éppen kérdezi, hogy mikor jön a Zoli, amikor kopog az ajtón. Indul a munka. Még mindig vésni kell. Összegyűlik még egy kis sitt, de ez… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!